Már említettem, hogy az ismerős gazdáknál napszámba, vagyis napi bérért dolgoztunk, és reggelit, ebédet is ők adtak. Édesapám, még ekkor még nem fogadta el az igazságot és ő a gazdáékkal evett, egy asztalnál, disznós ételeket. Mi gyermekek, viszont külön asztalnál, az olajjal készített ételeket. Egyik ilyen ebédnél, mondja a gazda édesapámnak, mondja Deák bácsi, nem szégyelli magát, ezek a kisgyerekek megállják, hogy nem eszik meg a disznós ételt és maga felnőtt emberként képtelen erre? Következő étkezésnél, édesapám odaült, a mi asztalunkhoz és velünk evett. Csodálkozva kérdeztem, hogy miért ide tetszik ülni? Ő elmondta a történetet és azzal fejezte be, tudod kislányom gondolkodóba estem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése