Elköltöztünk, két kilométerrel távolabbi tanyára. A tulajdonos Szőke nevezetű ember volt. Itt aranyos, kedves szomszédaink voltak. Segítettek, amivel tudtak. Itt is jószágneveléssel, földműveléssel foglalkoztunk, a gazdálkodó emberekhez jártunk napszámba, ahol reggelit-ebédet is kaptunk. Egyik alkalommal a Farkas Pistáéknál összejövetel volt, egy Mucsi Imre nevezetű lelkész a Bibliából tartott előadást. Édesanyámat is meghívták és elég sok szomszédot is. Talán az ötödik, vagy hatodik előadáson, a Tízparancsolatról és ott is az Úr szent napjáról, a szombat megünnepléséről beszélt a lelkész. Édesanyámat mélyen érintette az ige, felugrott, a görbebottal verte a földet és azt mondta, (megj.: megsebesült a fél része, kissé béna lett, ezért sántított és bottal járt) és igen hangosan kiabált, vegye tudomásul Mucsi úr, én római katolikusnak születtem és ebben halok meg! Mindenkit meglepett édesanyám efféle kitörése, hiszen senki se kért tőle semmi ilyet. Ezzel édesanyám otthagyta a gyülekezetet, eljött haza, ez a nap vasárnap volt. Majd édesanyám titkon kérte az Úr Jézust, Uram Istenem, ha a szombat tényleg a Te szent napod, akkor mutasd meg nekem és akkor én is a Te szombatodat fogom megtartani. Azt kérem Tőled Uram, hogy én az elközelgő szombaton naplementig dolgozom, azt az egész lakást kimeszelem, kitakarítom és ha lehetséges, add, hogy olyan beteg legyek, hogy az orvosok ne tudják megállapítani, hogy mi bajom van. De a következő szombatra, Te gyógyítsál meg és akkor én tudom és mindenkinek elmondom, hogy igenis Uram, a Te szent napod a szombat, és azt akarod, hogy aki Téged szeret, az néked szót fogadjon!
Illusztráció
Photo by Priscilla Du Preez on Unsplash
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése