Éjfél elmúlt, amikor Szilvásváradra, az állomásra érkeztünk. Sötét volt bent, az egyik sarokban egy férfi volt, aki szemtelen ajánlatot tett nekünk. Most is az Úr Jézust hívtam segítségül, mivel féltem az embertől. Az Úr Jézus meg is hallgatott, mert egy jó ideig az ember nem akarta abbahagyni szemtelen ajánlatait, de magam is csodálkoztam magamon, hogy milyen erélyesen és határozottan rendre utasítottam. Szinte éreztem, hogy ez nem magamtól van, hanem az Úr Jézus volt velünk, aki adta az erőt, a bátorságot és a szót a számba. És végül, az ember elhallgatott és egy pár óra múlva elhagyta a helyiséget. Ekkor ismét megtapasztaltuk, az Úr Jézus őrző-védő kegyelmét, szeretetét, legyen Szent Neve áldott örökké!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése