Májusban megismerkedtem az első férjemmel, akinek éppen akkor volt a keresztsége. Szerette az Úr Jézust, és nekem ez sokat jelentett. Ő Tiszaföldváron lakott a Kurázsi szőlőben, én pedig Tiszasason. Mindketten egy-egy szórvány tagjai voltunk, amelyek 8-10 tagú kis gyülekezetek voltak, de Kunszentmártonban volt a hivatalos imaház, ahová havonta egyszer-kétszer mentünk be, és Úrvacsorára is. A hetek-hónapok teltek, néha-néha eljött Jancsi. Mivel szerettem volna biztosan tudni, vajon az Úr Jézus akaratával megegyezik-e, hogy mi házasságot kössünk, jelt kértem az Úrtól. A hét egyik napjára azt kértem az Úr Jézustól, hogy ha akaratával megegyezik, hogy mi összeházasodjunk, akkor Jancsi jöjjön el azon a napon. Nem beszéltünk össze és ő is azt kérte, ugyan arra a napra, hogy ő eljön és engemet találjon odahaza, ha az Úr Jézus jónak látja házasságunkat. Ha pedig nem, akkor ne legyek odahaza. Mikor megérkezett, azt sem tudtam, hogyan mondjam meg, hogy az Úr Jézus, a napnál is világosabban felelt kérésemre. De ő kezdte, hát Rózsika, én azt kértem az Úrtól, ha akaratával megegyezik, hogy összeházasodjunk, akkor találjalak idehaza. Ha pedig nem egyezik meg akaratával, akkor ne legyél itthon. Így aztán már könnyű volt elmondanom, hogy az Úr igennel felelt a kérésemre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése