Hétfőn visszamentem Nagymágocsra. Szívem csordultig volt az Úr iránti örömmel, hálával és az ének zsongott a fülemben. Boldogan újságoltam az élményeimet, hogy nem lebujban voltam, nem is motoztak, hanem rengeteg ember volt a gimnáziumban, csodálatos volt ott lenni! Erre az után, jött a hideg zuhany. Zsófika asszonyom azt mondja, csodálkozva mondta, láttam Szentesen édesanyádat, a főutcán, a szombatista pappal csókolózni! Ez azért esett roppan zokon, mert az én édesanyámat, még édesapámmal sem láttuk csókolózni. Megpuszilni igen. Na, de idegennel, a főutcán, ez hihetetlenül csúnya vád és rágalom volt. Ezt nagyon kár volt mondania. Szinte tökéletesen éreztem, nekem itt nincs mit keresnem! El innen, de minél hamarabb. Alig vártam, hogy szombat legyen, hogy édesanyámékhoz hazamehessek. Azelőtt két-három hónap is eltelt, hogy hazamenjek. Most ez a hat nap feltett nekem hat hónappal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése