Csodálatos élményben volt részem. A 26 társam a negyedik keresztségi órát vette át, és én is velük tartottam. Mindenkinek volt Bibliája, csak nekem nem, pénzem sem volt. Hétfőn a városban találkoztam az édesapám húgával. Panaszolom neki, hogy nagyon szeretnék Bibliát venni, de nincs pénzem. Erre ő azt felelte, itt a fülbevalód, add el és vegyél Bibliát. Igen, épp egy nagy könyvesbolt előtt álltunk, bementem, megkérdeztem, hogy van-e Ó és Újszövetséget tartalmazó Bibliája. Az idős bácsi azt válaszolta, várjak egy kicsit, talán még egy darab van, ha el nem adták már. A magas létra tetejére felment és az egyik fakkban, a sok papír között pont egy darab volt. Mondtam, ne tessék eladni, mert nekem nagyon kell ez a Biblia. Egy kevés idő múlva jövök vissza érte. Remegő szívvel mentünk ékszerüzletet keresni. Bementünk a nagynénémmel, kérdeztük az ékszerészt, mennyit ad érte? Azt válaszolta, hogy 200 pengőt, csak vegyük ki a fülemből. Mivel már a háborús idő alatt kétszer is veszélyben volt, először édesanyám kabátjának belsejében, másodszor, mikor Rákosszentmihályon, a Pehárék szomszédjánál laktunk és az a nagysága ki akarta a fülemből tépni. Ezért féltem, hogy kikapok édesanyámtól, hogy szó nélkül eladom. Imádkoztam: „Uram-Jézusom, add, hogy édesanyám ne haragudjon, amiért eladom, Te látod, hogy pénzem nincs, Bibliát nagyon szeretnék, mert tanulni akarok, segíts meg, drága Úr Jézus!” Tehát mind a ketten idegesek voltunk, az egyiket sikerült szépen kivenni a fülemből, a másik kettétörött. Így csak 120 pengőt kaptunk érte. Édesanyámtól hallottam, a jövedelmünk tized része az Úré, ennek boldog szívvel tettem eleget, és a többi pénzzel elindultunk, megvenni a Bibliát. Még fél liter olajat is vehettem belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése