Jött az ősz, a libákat meghizlaltuk, eladogattunk belőlük. A tél folyamán táplálékul is szolgált egy néhány liba. Sok fáradság, sok vesződség volt velük. Majd megértük az Úr kegyelméből az 1958. évet. Akkoriban az ázsiai influenzajárvány, sokak egészségét és életét is próbára tette. Január második hetének hétfő reggelére a férjem elveszítette az eszméletét, félrebeszélt. Orvost hívtunk, aki azonnal kórházba vitette mentővel, Szolnokra. Mivel egy veséje volt, ez az egy is felhagyott a működéssel, úgymond, a vizelet a vérrel összekeveredett, húgy-vérűséget kapott. A Német főorvos úr azt mondta, nem tudnak rajta segíteni. Infúziózták, négyféle erős gyógyszert tettek az infúzióba. Így is három hétig volt eszméletlen állapotban. Igazgatói engedéllyel mindennap bejártam hozzá a kórházba. Vizet csöpögtettem a száján lévő gézre, mert tátott szájjal lélegzett, de a nyelve még így is berepedezett. Segítettem a nővéreknek, betegeknek, ha vizet kellett adni, mert nem tudtak felkelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése