A szolnoki testvérek az Úr Jézus áldott eszközei voltak. Mivel nekem nem volt jövedelmem, a férjem kórházban, én mindennap busszal mentem be és busszal mentem a szálláshelyemre is. Ma sem tudom, hogyan csinálták a testvérek, de a pénzem szaporodott és nem fogyott el. Hol a szombatiskolában, hol a táskámban, hol a kabát zsebemben, de mindig öt tíz forintokat találtam, nem szenvedtem hiányt. Csak hálás szívvel tudtam imádkozni az én drága hittestvéreimért, hogy az Úr Jézus áldja meg őket, sokszorozza meg pénzüket, erejüket. Egyik alkalommal Gyöngyösi Veráéknál voltam szálláson. Nagyon lázas lettem, rázott a hideg és miután lefürödtem, a Vera anyukája, nem az édesanyja, mert az már nem élt, nem is volt adventista, mégis aranyos volt. Ez az aranyos, kedves asszony diannával végig masszírozott, a fülemtől, a lábam ujjáig, jó meleg gyógyteát adott és lázcsillapítót. Másnapra jól éreztem magamat. Ekkor is úgy éreztem a jó Isten szeretetét, közelségét, ugyanakkor, az embertestvéreim szeretetét, ami gyógyító hatással volt rám. Rossz hallani, amikor némely ember azt mondja, nincs a gyülekezetben szeretet, nincs a testvérekben szeretet, ez nem igaz! Az ilyen ember szívében nincs szeretet, ő nem tud adni, csak kapni szeretne, de olyan az élete, mint a lyukas zsák, kifolyik belőle, mert ő önző. Igenis van szeretet! Isten maga a szeretet, de sok ember mégis úgy érzi, hogy őt nem szereti Isten, ez is hazugság! Hisz Ő előbb szeretett minket, mint ahogy mi szeretjük Őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése