Mikor elmondtam Gyöngyösi Verácskámnak a panaszomat, ő rögtön segítségemre sietett. Ugyanis, nem régen járt Pesten, a Székely Bertalan utcai imaházban. Ott kihirdették, hogy Gyömrőn lakik Buzgó Mihály és felesége és keresnek valakit betegápolónak és háztartást vezetni. Félig-meddig örültem a segítségnek, de akaratoskodtam, kifogásokat emeltem. De az én Verácskám szeretettel mondta, hogy jön a busz és kivisz az állomásra. A vonat negyed óra múlva indul Szolnokról a Keletibe, ezzel el is tudok menni. Mivel a busz késett, én úgy voltam, hátha így lekésem a vonatot. Igen ám, de eszembe jutott a prédikáció, legyen meg a Te akaratod Uram! Ekkor kértem az Úr Jézust, hogy ha akaratával megegyezik, hogy én Gyömrőre menjek, akkor ne késsem le a vonatot. Ha pedig nem egyezik meg akaratával, akkor viszont késsem le, ennek örültem volna, akkor a legjobban. Olyan sokat késett a busz, hogy szinte jegyet sem lehetett volna váltani. Kiértem az állomásra késve, de a vonatom több mint negyed órát késett. Így nyilvánvalóvá lett, hogy az Úr azt akarja, hogy én Gyömrőre menjek. Szerencsésen meg is érkeztem. Az előző napokban sok csalódás ért az emberektől, most látom, hogy itt van az egyik húgom barátnője Magdi. Elsírtam magamat, hogy ide is hiába jöttem! Mivel a Buzgó bácsi, azt mondta nekem, hogy ő néki mindegy, hogy mi hogyan egyezünk meg. De az én Magdikám, azt mondta: „Rózsikám, tégedet a jó Isten küldött! Nekem nagyon beteg az édesanyám és haza kellene mennem. De mivel, állandóra nem kaptak segítséget a Buzgó testvérek, esetleg egy-két napra, ezért az anyukám elküldött, hogy itt legyek addig, míg valaki állandóra nem jön.” Nahát, így megnyugodtam, hogy tényleg az Úr Jézus jónak látta és az Ő akarata, hogy ide jöjjek. Végül is, itt öregedtem meg Gyömrőn. Jó az Úr, irgalmas, kegyelmes, hosszan tűrő, gondviselő jó Atyánk, legyen áldva, magasztalva örökkön örökké. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése