Az Úr Jézus kegyelméből, 1949. március 29-én, Szentesen a Városi-fürdőben megkeresztelkedtem, ez volt életem eddigi legboldogabb napja! Mivel édesapánk még ekkor nem követte az Urat, hát néha ellenkezett velünk. Ugyanis, amíg nem ismertük az igazságot, akkor is sokszor főztünk olajjal. Egyik alkalommal olaj helyett sertés zsírt vett édesapám, a kerékpár csomagtartóján egy táskába tette a nagy melegbe megolvadt és mire hazaért, csupa maszat lett a lyukas táska és a zsír kifolyt belőle. Másodszor dunsztos üvegbe tette, hogyha megolvad, mégsem folyik ki. Igen ám az üveg összetört, a zsír mégis kifolyt. Akkor azt mondta édesapám, úgy látszik, a Jó Isten nem engedi, hogy ő zsírral egyen. Soha többé nem próbálkozott ilyen ellenkezéssel. Mivel napszámból éltünk, nem volt fix fizetés, akkor még ilyen fölöslegesen a pénz ki lett dobva. Hát előfordult, hogy szűkre kellett fogni a dolgot.
Egy ilyen eset folytán történt, szombat délre volt mit enni, de vacsora már nem volt. Szép nyári szombat délután volt, midőn az imaházból hazamentünk. Édesanyám a szobában volt, pihent és olvasott. Testvérkéim, ki merre a szabadban volt. Az én szívem, telve volt az Úr Jézus iránti hálával, szeretettel és az Utána való vágyakozással. Kiültem az istálló mögé és néztem a szép tiszta égboltot. Eszembe jutott, édesanyám többször mondta, hogy az Úr Jézus eljön az ég felhőjén, nagy hatalommal és dicsőséggel. Egyszer csak jobbra, fenn az égen látok egy fehér felhő gomolyagot. Egyre nagyobb lett és egyszer csak látom, egy széles, gyönyörű fehér kereszt jelenik meg és előtte az Úr Jézus. Ez eltűnt és olyan sárgás aranyszínű, alagútszerű mélyedés jelent meg, és előtte az Úr Jézus talpig és a jobb kezében egy széles villogó pallos (olyan kard szerűség, felnőtt arasz széles pengéjű és olyan másfél méter hosszú lehetett és ez eltűnt és az alagútszerűség mindig megmaradt a többi jelenségnél is.) Közben kiabáltam a testvérkéimnek, gyertek, látom az Úr Jézust, nehogy elmúljon és legalább amíg lehet látni, lássam. Harmadszor, szintén talpig láttam az Úr Jézust, jobb kezében egy juhász kampót-, juhász-botot tartott. Ez eltűnt, negyedszer a Golgotai kereszten volt az Úr Jézus felfeszítve, ötödször a felhőn ült és a jobb kezében éles, nagy sarló volt. A végén mind az öten ott voltunk, de melyik testvérem mit látott, akkor mondták, de én nyomban elfelejtettem. Ők biztosan tudják és el is mondják. Egy-egy jelenség kb. egy-két percig volt látható. Sajnáltuk, mikor vége lett. Újra szép kék lett az égbolt. Akkor úgy jött a gondolatomba, hogy az Édeni hófehér tisztaságot jelképezte az a hófehér, egyenlőszárú fehér kereszt. A villogó pallos az Éden kapuját őrizte. A juhász kampó a jó pásztort, a Golgota keresztje a Megváltást – az Ő vérén váltattunk meg –, végül az éles sarló a világ végét jelenthette. Csodálatos szép élmény volt ez a számunkra, amit elfelejteni nem lehet! Azóta már vetítéseken, képeken láttam, amikor az Úr Jézus eljövetelét illusztrálják, azaz aranysárgaszín, az angyalok sokaságát mutatja. Mindég örvend a szívem, hogy gyermekkoromban láthattam, csak akkor még nem láttam, hogy azok ott az angyalok. Tehát ez az élmény, úgy lekötött bennünket, hogy ránk esteledett. Nagy örömmel, boldogan mentünk be, meséltük édesanyáméknak, amit láttunk. Ekkor jött a finom bőséges vacsora. A Jószai úrék, kb. hét kilométerre laktak tőlünk. Ő hozzájuk is sokszor jártunk dolgozni. És most jön a felesége, hoz egy szép nagy házi kenyeret kb. hat kg-os és egy vizes kanna tejet. Azt mondta, hogy olyan érzése támadt, hogy ezeket hozza el nekünk. Ha ezer ajkunk volna, akkor sem tudnánk megköszönni az Úr Jézus jótéteményét, aki mindeneknek Atyja, Fenntartója, gondviselő édes Atyja.
Egy ilyen eset folytán történt, szombat délre volt mit enni, de vacsora már nem volt. Szép nyári szombat délután volt, midőn az imaházból hazamentünk. Édesanyám a szobában volt, pihent és olvasott. Testvérkéim, ki merre a szabadban volt. Az én szívem, telve volt az Úr Jézus iránti hálával, szeretettel és az Utána való vágyakozással. Kiültem az istálló mögé és néztem a szép tiszta égboltot. Eszembe jutott, édesanyám többször mondta, hogy az Úr Jézus eljön az ég felhőjén, nagy hatalommal és dicsőséggel. Egyszer csak jobbra, fenn az égen látok egy fehér felhő gomolyagot. Egyre nagyobb lett és egyszer csak látom, egy széles, gyönyörű fehér kereszt jelenik meg és előtte az Úr Jézus. Ez eltűnt és olyan sárgás aranyszínű, alagútszerű mélyedés jelent meg, és előtte az Úr Jézus talpig és a jobb kezében egy széles villogó pallos (olyan kard szerűség, felnőtt arasz széles pengéjű és olyan másfél méter hosszú lehetett és ez eltűnt és az alagútszerűség mindig megmaradt a többi jelenségnél is.) Közben kiabáltam a testvérkéimnek, gyertek, látom az Úr Jézust, nehogy elmúljon és legalább amíg lehet látni, lássam. Harmadszor, szintén talpig láttam az Úr Jézust, jobb kezében egy juhász kampót-, juhász-botot tartott. Ez eltűnt, negyedszer a Golgotai kereszten volt az Úr Jézus felfeszítve, ötödször a felhőn ült és a jobb kezében éles, nagy sarló volt. A végén mind az öten ott voltunk, de melyik testvérem mit látott, akkor mondták, de én nyomban elfelejtettem. Ők biztosan tudják és el is mondják. Egy-egy jelenség kb. egy-két percig volt látható. Sajnáltuk, mikor vége lett. Újra szép kék lett az égbolt. Akkor úgy jött a gondolatomba, hogy az Édeni hófehér tisztaságot jelképezte az a hófehér, egyenlőszárú fehér kereszt. A villogó pallos az Éden kapuját őrizte. A juhász kampó a jó pásztort, a Golgota keresztje a Megváltást – az Ő vérén váltattunk meg –, végül az éles sarló a világ végét jelenthette. Csodálatos szép élmény volt ez a számunkra, amit elfelejteni nem lehet! Azóta már vetítéseken, képeken láttam, amikor az Úr Jézus eljövetelét illusztrálják, azaz aranysárgaszín, az angyalok sokaságát mutatja. Mindég örvend a szívem, hogy gyermekkoromban láthattam, csak akkor még nem láttam, hogy azok ott az angyalok. Tehát ez az élmény, úgy lekötött bennünket, hogy ránk esteledett. Nagy örömmel, boldogan mentünk be, meséltük édesanyáméknak, amit láttunk. Ekkor jött a finom bőséges vacsora. A Jószai úrék, kb. hét kilométerre laktak tőlünk. Ő hozzájuk is sokszor jártunk dolgozni. És most jön a felesége, hoz egy szép nagy házi kenyeret kb. hat kg-os és egy vizes kanna tejet. Azt mondta, hogy olyan érzése támadt, hogy ezeket hozza el nekünk. Ha ezer ajkunk volna, akkor sem tudnánk megköszönni az Úr Jézus jótéteményét, aki mindeneknek Atyja, Fenntartója, gondviselő édes Atyja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése