1953 áprilisában Szilvásváradra mentem, az erdőgazdaságba dolgozni. Nők kb. 20-25-en voltunk egy barakkban megszállva. A nők brigádvezetője Gyurcsik Hilda volt. A férfiak is valahogy e körül voltak, ők olyan 600 méterrel tőlünk, a férfi barakkban. Az ő brigádvezetőjük egy idős bácsi volt. Csodálatos szép emlékeim vannak abból az időből. Különösen a szombati istentiszteletről. A hegy szép, lejtős oldalán volt két nagy, lombos bükkfa, a kettő között volt egy szószék. (Mely egy vastag faderék volt, szépen elvágva, a teteje olyan magasságban, hogy kényelmesen, lehessen a Bibliát kinyitva rátenni.) A szószékkel szemben, a jobb- és a baloldalon is faderekak (fatörzsek) voltak elfektetve, ezeken ültünk. Amikor énekeltünk a szabad természet templomában, csodálatosan visszhangzott az ének. A sok-sokféle kismadár, szintén a maga hangján zengte, az általunk ugyan nem érthető éneket, de ők is dicsérték a drága, jó Teremtőnket. Sőt, az erdészünknek volt egy nagy farkaskutyája, ő is minden alkalommal kijött velünk az istentiszteletre, és az egyik nagy, lombos fa alá lefeküdt, csak akkor kelt fel, amikor a befejező ének-ima elhangzott és mi is eljöttünk onnan. Természetes, hogy a kismadarak az Igeszolgálat alatt is énekeltek, ez elmondhatatlanul csodálatos élmény volt számunkra. De jó lesz majd, ha a bűntől megváltott földön az Urat magasztalhatjuk, dicsérhetjük, áldhatjuk, bűntől szabadon, a megváltottakkal és az angyalsereggel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése