Mivel eltévedtünk, így az erdőben lassan haladtunk, mert a kis ösvényt is szem elől tévesztettük. Besötétedett, egyszer csak, egy kb: három méteres magasságú drótkerítésnek mentünk, azon túl egy nagy tó volt. Utólag megtudtuk, hogy azért volt ott a kerítés, hogy a vadak nehogy belefulladjanak a tóba, midőn az erdőből kirohannak. Most is megijedtem. Vajon jobbra, vagy balra menjünk? Uram, légy segítségül! Bal felől, a távolból, kutyaugatás hallatszott. A kerítésbe kapaszkodva, mintha másznánk, közeledtünk a hang felé. A kerítés véget ért, és egy épület hátsó fala volt előttünk. Ekkor segítségért kiabáltam, mert a kutyaugatás nagyon közeledett. Mivel már harapott meg kutya, pánikba estem. A segélykiáltásomra az Üzemegység éjjeli-őr bácsija csendre intette a kutyát. Így este 22 órára érkeztünk meg úti célunkhoz, az Úr kegyelméből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése