Oldalak

2018. október 14., vasárnap

41. Tűzoltás

Ekkor Tiszasason éltem, mivel egy testvérnőnél dolgoztam. Abban az időben nehéz volt szabad szombattal elhelyezkedni. Vagy a mezőgazdaságban, vagy éppen, aki szintén hívő volt és annál. Ez a testvérnő birka gyapjú feldolgozásával foglalkozott. (A birka lenyúzott bőrét megvette, a rajta lévő gyapjút leszedtük, kimostuk, kártoltuk, rokkán megfontuk, ha kellett kötöttünk belőle, amit kértek az emberek.) Ő nála volt egy kis szórvány gyülekezet. Egyébként Kunszentmártonban volt az imaház, a Körös parton. Oda csak havonta egyszer-kétszer, vagy úrvacsorakor mentünk be.
Nagyon meleg nyári nap volt, ilyenkor az emberek arattak, a határban lévő földeken, vagy a szőlőben dolgoztak stb. Lényeg az, hogy csak az öregek, betegek és a gyermekek voltak a faluban, az otthonaikban. Mi éppen az istentiszteletet tartottuk, 8-10-en. Mikor félreverték a harangot, kiderült, hogy tűz ütött ki, nem messze tőlünk. Gyorsan vödröket kapkodtunk elő és szaladtunk a színhelyre, ahol egy szalmakazal égett. A lakásban egy idős, beteg néni volt egyedül. Mi a vödrökkel a vizet úgy láncba adtuk tovább egymásnak a kúttól és locsoltuk, hogy a néni felé ne terjedjen tovább a tűz. Addig, amíg a tűzoltók meg nem érkeztek. Csodálkoztak az emberek és mondták, maguknak nem szabad szombaton dolgozni! Dolgozni tényleg nem, de tüzet oltani, életet menteni kötelességünk.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése