Ez is a Bükkön történt. Kimentünk Hildával, a brigádvezetőnkkel, 10-12 lánnyal együtt egy elhagyatott területre, ahol a nagy fű között lévő kis facsemetéket megszabadítottuk a nagy gaztól. Estefele, mikor befejeztük a munkát, Hilda kereste a karóráját, ami nagyon értékes volt. Nem vette észre, hogy leesett a karjáról. Mivel árván éltek a kishúgával és itt az erdőgazdaságban elég alacsony volt a bér, nagy veszteségnek számított az óra. Nagy izgalommal és buzgalommal kerestük az órát. Na, de ekkora gazban megtalálni és ilyen hatalmas területen, ez fizikai lehetetlenségnek számított. Már hosszú időn keresztül, kerestük, nincs sehol. Szinte mindenki feladta a reményt. Indultak a szállásunkra. Nekem nagyon fájt, hogy nincs meg az óra. Teljes hittel, kértem az Úr Jézust és azt mondtam, Uram te mindent tudsz-látsz, ha szent akaratoddal megegyezik, vezess engemet oda, ahol az óra van! Légy segítségül, szereteted, angyalaid és Lelked által, a Te kegyelmeddel, légy segítségül, Úr Jézusom! Így visszaindultam a területre, amit már igazán aprólékosan, Hildával együtt tizenhárman végigjártunk és egyszer csak, ahogy a gazt a kezemmel odébb löktem, a kezembe akadt az óra. Leírni még most sem tudom 50 év elteltével, azt az örömet, boldogságot, hogy az Úr Jézusnak milyen nagy a szeretete, kegyelme, gondviselése irántunk, bűnös, gyarló emberek iránt! „Nagy vagy Te Isten, nagy a Te hatalmad, ezt jó tudni és megtapasztalni.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése