Mivel a bombázások egyre sűrűsödtek, az egyik szomszédunk egy bombabiztos óvóhelyet készített, és úgy volt, hogy mi is oda megyünk. A mi házunk előtt volt egy krumplis verem, amiben a fagy elől, télire a krumplit tároltuk. Egy párszor, a bombázások elől, oda mentünk le. Igen ám, de a katonák a veremtől, másfél méterre ástak egy nagy kerek gödröt, amibe helyezték az ágyút, így már hasznavehetetlenné vált a krumplisverem. Ezért mentünk volna a bunkerbe. Mielőtt a bombabiztos bunkerbe mehettünk volna, azt elfoglalták a katonák. Pár nappal később bombatalálat érte azt a bunkert, és a bent lévő katonák mind meghaltak. Itt is az Úr óvó karja védett, nem engedte az Úr Jézus, hogy odamenjünk, pedig nagyon bánatosak voltak a felnőttek is, amiért nem mehettünk oda. Sőt kimondottan haragudtak a katonákra, akik elfoglalták előlünk. Viszont nagy megdöbbenés vett erőt rajtuk, és rajtam is, sajnáltuk a szerencsétlenül járt katonákat. De hálásak voltunk az Úr gondviseléséért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése