A szecskakeverő helyet körülfogta négy tároló helyiség, ezek többször kaptak lövedéket, de mi csak egy nagy puffanást hallottunk, meg olyan rázkódást éreztem, mert befulladt a lövedék, így mondták a férfiak, akik ott voltak és látták, mikor kint szemlélődtek. Egy hét harc után az istálló balszárnya találatot kapott, három bődületes lyuk lett. A placcon a postásék lányának a vőlegényét egy szilánk halántékon találta, ő ott meghalt, és mivel hasonló termetű volt, mint az édesapánk, így azt kiabálták Deák bácsi meghalt! Édesanyám szaladt a hír hallatára, mi meg öten sírtunk, úgy megijedtünk. Amúgy is szörnyű volt a lövedék erős szaga, ahogy szétcsapta a téglafalat, a porfelhő, a tehenek közül többet szétvágott a lövedék, azok bőgése, az emberek jajgatása, kiáltása. Ezzel egy időben az istálló ajtaján, beszaladt egy magyar katona. Kiáltotta: drága Magyar testvéreim, ha Istent ismertek, mentsetek meg! Mivel édesapám a bejárathoz közel volt, így a jobb szárny felőli jászol alá bújtatta, a szegény katonát. Ugye az oroszok látták a katonát bejönni az istállóba, mikorra ők is bejöttek, akkor már egy civilt láttak a jászol felől, a placcra jönni és az egyik orosz katona, a puskatussal édesapámat fejen vágta. Ő, ahogy hanyatt vágódott már az édesanyám karjába esett, aki akkor indult el szaladni, amikor a postásék leendő vejét a szilánk halántékon találta, és azt kiabálták, hogy a Deák bácsi meghalt. És így a legjobbkor ért oda édesapámhoz, eközben a szegény magyar katonát megtalálták az oroszok, és elvitték. Nem tudjuk, hogy mi lett vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése