Az uraságnak dolgozott egy bolgár család, akik konyha-kertészettel foglalkoztak. Nekik volt egy jó mély pincéjük, aminek a tetején 5-6 méter magas, és iszonyú nagy területet elfoglaló trágyadomb volt. Ők aranyosak voltak, és befogadtak bennünket, a nyolctagú családunkat. Itt két-három napot töltöttünk, édesapánk hozott élelmet, melyet vagy az orosz katonák adtak neki, vagy a befogadó család. Ez a pince is kapott bombát is, meg ágyúlövedéket is, de nem robbantak fel, úgy mondták, hogy befulladtak. Ilyenkor itt is egy nagy rázkódást éreztünk, és egy nagy buffanást. Az első este leszaladt a pincébe a bolgár fiatalember, nagyon megijedt, mivel értette, hogy az orosz katonák azt mondták, ezt az embert megöljük, és az aranyfogát kiszedjük. Ugyanis az emberek gazdagabb rétege arany fogsort csináltatott, vagy esetleg ezüstöt, ez státusz szimbólum is volt egyben. Mivel egy vaságyat kaptunk, az 5 gyerek, és édesanyám ezen ültünk. A szállásadó fiatalember, a hátunk mögé ült, és azt mondta, mondjuk azt, hogy mi az ő gyermekei vagyunk, a sebesült, véreskezű édesanyánk meg az ő felesége. Erre nem került sor, mert édesapám jött le a pincébe, utána az orosz katona, aki édesapám mellének szögezte a puskát és kiabálta germáncki! Ugyanis látták az aranyfogút lejönni, nekik az ellenség germáncki volt. Ijedtünkben most is gondolatban az Úr Jézushoz kiáltottunk segítségért, mint már olyan sokszor azelőtt. Az Úr Jézus megsegített, mert az aranyfogú szállásadónk megijedt, hogy édesapámat lelövik, és megszólalt bolgár nyelven és az orosz katona olyan lett, mint a kezes bárány. Nem ütötték agyon az arany fogáért, sőt, nagyon jó barátságba lettek, mert a katonák bőséges élelemhez jutottak a szállásadónk által, kik igen gazdagok, és jószívű emberek voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése