Ahogy megérkeztünk eme másik, kedves bolgár családhoz, itt két szoba, és a konyha tele volt orosz katonákkal, a földön feküdtek. Mi a konyhában kaptunk egy ágyat, nagymamám, és mi öt gyerek. Már ötödik napja volt, hogy édesanyám megsebesült, fájdalmai voltak, és ez a bolgár szállásadónk beszélt az orosz katonaorvossal. Megnézték édesanyám kezét, és még azon az estén a sebesülteket szállító teherautóval elvitték Fótra, egy rögtönzött katonai kórházba, a sok sebesült katonával együtt. Ott leamputálták a bal kezének a mutatóujját, két hónapig nem láttuk őt. Semmit sem tudtunk róla, ő sem rólunk. Tetanusz-mérgezést kapott, de az Úr Jézus visszaadta nekünk, legyen szent neve áldott örökké. Ha ezer ajkunk volna, sem tudnánk megköszönni az Úr Jézus gondoskodó, óvó-védő szeretetét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése