Ezután már nem maradhattunk az istállóban, így az uraság üzent édesapámtól, hogy fogjon be a nagy stráf kocsiba, mivel azt akarta, hogy akiket csak lehet, a cselédek-munkások közül, ő beviszi az Andrássy úton lévő bunkerjába, ez Pesten volt. Ekkor megint a németek foglaltak el bennünket. Édesapám azt akarta, hogy minket, mármint a családját hátra viszi, ahol már nem volt erős a harc, mert már az oroszok tartották hatalmukban Rákosszentmihályt. Igen ám, de minket meg az uraság a kastélyba hívatott egy küldönc által. Így édesapám is idejött a kastély elé, az oroszok lőttek megint és a stráf kocsit telibe találták, a két ló elszaladt, édesapámat a légnyomás ellökte. Neki nem lett semmi baja, az Úr Jézus elküldte angyalát. Édesanyám, az ő édesanyja, és mi öten már a kastély pincéjében voltunk, amikor a stráf kocsi telitalálatot kapott. Éppen ekkor a pinceajtót kinyitották, miközben a szilánkok szétrepültek. Az egyik szilánk édesanyám bal kezén lévő mutatóujját tövénél levágta csak egy kis hús és bőr tartotta. A másik szilánk a postás bácsit vágta halántékon, épp úgy, mint a leendő vejét az istállóban, így ő is meghalt. Minket ekkor is megőrzött az Úr Jézus.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése