13. Édesanyánk február végén hazajött

Kimondhatatlan öröm, és hála töltött el bennünket, amikor édesanyám hazajött. Elmondta, hogy nagyon beteg volt, mivel tetanusz mérgezést kapott. Igazán, a jó Isten után, az orvosok lelkiismeretesek voltak hozzá, és emberileg, minden tőlük telhetőt megtettek, életet egyedül a mindenek Alkotója, Teremtője adott neki. Egyszer csak, eszébe jutott édesanyámnak, hogy mikor az ostrom kezdődött, és mondták az emberek, hogy az ékszereket jobb eldugni, mert a katonák is, de még inkább a civilek is, könnyen megölik az embert. Jobbik esetben, elrabolják az értékeket. Így akkor édesanyám a karikagyűrűket, fülbevalókat, köztük az enyémet is, a télikabátjának az aljába, a vatelin bélés közé tette, és a kabátalján a bélést visszavarrta. Ez a téli kabát édesanyámon volt, mikor Fótra vitték őt. A kórházban ezzel takarózott, mivel a katonai pokróc kevés volt, és fázott. Most gyorsan elővette a kabátot, hát megijedtünk, mert végig fel volt fejtve a kabát alja, az ékszerek sehol nincsenek. Nem túl nagy érték, de a jegygyűrű emlék, az arany fülbevalómat pici koromban kaptam a keresztanyámtól, szintén emlék és nincs sehol! Végig tapogatta édesanyám a vatelint, de sehol nincsen. Keseregtünk rajta és végül annak örültünk mindnyájan, hogy együtt vagyunk és az Úr Jézus kegyelméből élünk. Majd csak újra elővette édesanyám a kabátot és csodálatosan az Úr Jézus elrejtette, a kabát egyik eleje csücskében az ékszereket. Volt nagy öröm! Valaki ki akarta szedni, mert végig fel volt fejtve, ki is eshetett volna, de csodálatos módon, az Úr az Ő angyala által, még ezeket a tárgyakat is megőrizte, legyen neve örökké áldott.

Illusztráció

12. A lakásistálló

Édesapámmal átmentem, hogy rendbe tegyük az istállónak használt lakást. Szörnyű, ami ott fogadott! A büdöst leírni sem lehet, úgy nézett ki minden, hogy szörnyű. De a Jó Isten, és az aranyos család segítségével, rendbe tettük. Az ablakokat deszkával, keménypapírral édesapám beszögelte, az egyik ablak legfelső kockájában volt üveg, ez nem nagy fényt adott, de már lakás volt. Tehát átköltöztünk, jól éreztük magunkat, már a körülményeinkhez képest, csak édesanyánk hiányzott. Majd egyszer bejött egy aranyosnak tűnő fiatal néni, eleinte úgy nézett ki, hogy javunkat akarja. De egyszer kibújt belőle a rosszindulat, később derült ki, hogy édesapánkat akarta elcsábítani, de nem sikerült neki és ekkor bosszút akart állni. Egy edényben zsírt forrósított, és a kistestvéreim fejére akarta locsolni, leves szedő kanállal, hogy a hajukról a serkét elpusztítsa, nagyon sírtak a kicsik, nem akartak odamenni, de ő húzta őket, és nyúlt a kanálért, ekkor én is sivalkodtam, segítség! Erre édesapám beszaladt, összeszidta a nénit, aki szép volt, de gonosz. Egyszóval édesapánk elzavarta őt és többé nem láttuk, de mindég féltünk, nehogy olyankor jöjjön, amikor édesapám nincs itthon. De az Úr Jézus távol tartotta tőlünk.

Illusztráció

11. Egy hét ezen kedves bolgár családnál

Midőn édesanyámat elvitték Fótra, nagyon nagy szomorúság, keserűség vett erőt rajtunk, nagyon hiányzott nekünk. Kértük a Jó Istent, hogy őrizze meg, legyen vele és adja vissza nékünk, ha lehet. Végre jött aranyos szállásadónk felesége, vele a férje is, kérdezték, hogy milyen volt az utunk? Édesapám elmondta, hol jöttünk, ők megrémülve mondták, hiszen az aknamező volt, a lemezek tányér-aknák voltak! És mi, ráadásul a talicskával, apró gyerekekkel, ez kész csoda! Mondtam, én a fejünk felett cirkáló repülőgéptől féltem, hol fentebb, hol lentebb repült, erősen hasította a fülünket. Ők mondták, persze, hogy cirkáltak, nem tudták mire vélni, hogy mit keresünk ott, azon a veszélyes helyen. Tehát ezek az emberek enni, inni és szeretettel szállást adtak a velük szembe lévő oldalon, tőlük a harmadik házban, azelőtt a katonák lovakat tartottak, a padolt nagy-szobában. Két szép ablak volt az utcára, de csak a legfelső kis kocka üveg volt épségben, ez adott fényt. Tehát ő általuk lett, ideiglenesen lakásunk is. Egyik reggel a katonák mondták, B.U.É.K., hát kiderült, hogy 1945. újév reggelére virradtunk. A karácsony úgy eltűnt a tűzharcban, észre sem vettük, hogy ilyen is volt. Hiszen a Jó Isten ajándéka volt mindenkinek, ha életben maradt valaki. A harcok idején ünnepnap, vagy napok nevei, és hányadika van, ki törődött ezzel? Ezért volt nagy dolog újesztendő köszöntését hallani!

Illusztráció