67. Buzgó bácsi értünk imádkozott

Az 58. részben leírtam, hogy a húgom barátnőjét találtam itt, Buzgó bácsiéknál. Magdám ekkor hazament az édesanyját ápolni, aki kb. egy éven belül meg is halt. Mivel Orosházán lakott, ott nem tudott szabad szombattal elhelyezkedni. Így a Buzgó bácsi tanácsára elhívtam, hogy lakjon itt Gyömrőn és Pesten a Macesz gyárban kapott munkát. Buzgó bácsi elég sokára épült fel a betegségéből, sokáig etetni, itatni kellett, mint egy afféle nagy beteget, nehezen jött rendbe. Magdám elmondta, hogy az édesanyja nagyon szerette volna, hogyha az ő fia, Béla, aki katona volt, elfogadta volna az Úr Jézust, hogy amikor az Úr eljön, akkor mindannyian ott lehessenek, az új Földön, apa, anya, Magdi és Béla, ezért Magdám imádkozott és böjtölt, hogy az Úr Jézus hallgassa meg az édesanyjuk imáját. Ezért azután én is csatlakoztam az imádkozáshoz. Magdám, az öccsének, Bélának, szép missziós levelet írt. Aminek a következménye meg is lett. Mert a hit hallásból, a hallás Isten Igéje által van. Ezért fontos olvasni a Bibliát, imádkozó szívvel, értelmet-bölcsességet kérve az Úrtól, hogy a drága Szentlélek tudjon munkálkodni szívében és életében. A kedves Buzgó bácsi azért imádkozott, hogy ha az Úr Jézus akaratával megegyezik, nekem is és Magdámnak is rendeljen ki az Úr Jézus férjet. Persze erről nekünk nem szólt, majd csak a végén, amikor éppen aktuális volt. Magdám a vonaton olvasta a Bibliát, amikor utazott a munkahelyére, és amikor jött haza, akkor is. Ő úgy ismerkedett meg a férjével. Imre csodálkozott, hogy lehet az a mai világban, ez akkor még szokatlan volt. Merthogy akkoriban Istent ki akarták az emberek szívéből, elméjéből törölni, mivel a jelszó az volt, nincs Isten! Minden magától van, a nagy természet és a fejlődés stb. Meg is lett az eredménye, isszuk a levét még ma is. Mert az emberek, lettek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, szeretet nélkül valók, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Ezért feltűnő volt, hogy egy fiatal lány Bibliát olvas. Ezt meg is kérdezte Magdától. Így kezdődött a beszélgetés, és Imre nem csak a Magdámat ismerte és szerette meg, hanem a Bibliát is és a Biblia szerzőjét, a Teremtő jó Istent is, akivel egy életre szóló szövetséget is kötött. Még azon a nyáron a Magdám öccse, a Béla a katonaságtól szabadságra jött, és meglátogatta a nővérét itt, Buzgó bácsiéknál. Én akkor láttam ezt a fiatalembert, akiért ismeretlenül is imádkoztam, ahogy már előbb is említettem. Beszélgetés közben elmondta, ő szeretne megkeresztelkedni, csak fél, hogy az Úr Jézus nem fog neki megbocsátani. Mert ő cigizett és ivott is. Persze nem volt alkoholista. Mondtam neki, az Úr Jézus a rabló gyilkosnak is megbocsájt. És mindazt elmondtam neki, amire az Úr Lelke indított. Béla tehát visszament Marcaliba, mivel ott volt katona.

Illusztráció

66. Buzgó bácsiról - közös jelkérés

A Buzgó néni halála után Buzgó bácsi trombózist kapott a bal karjába. Ezt megelőzte egy olyan nehéz esemény, ami miatt ezt a betegséget az Úr Jézus megengedte. Az egyházunknak Gyömrőn, a Csokonai utcában volt egy imaterme, lelkészlakással együtt. A rosszindulatú emberek azt is elpocsékolták. Egy reggel három illető idejött a Buzgó bácsival beszélni, engem kiküldtek és igen rossz érzés fogott el, mikor láttam őket jönni-menni, méregetni. Végül elmentek. A Buzgó bácsi szomorúan közölte, hogy itt elől lelkészlakást akarnak, és hátra ahol a tyúk udvar és a kinti WC volt, oda építenek imatermet. A vonat elég nagy zajjal volt, mivel a kertünk végében megy el. Tehát nagyon rossz lett volna ott az imaház. És azt is mondta Buzgó bácsi, hogy egy hét múlva őt elviszik öregek otthonába. Nagyon szomorúak voltunk mind a ketten. Mivel itt régtől fogva ismerték a kedves Buzgó testvéreket, és már idős volt a Buzgó bácsi, így a doktor nénitől kért tanácsot, hogy mit tegyen, el menjen-e az öregek otthonába. Erre a doktor néni azt mondta, eszébe ne jusson Buzgó bácsi, hogy innen elmenjen. Hisz ide köti egész életének emléke, és ha a kapun kívül kerülne, hogy elköltözzön innen, a szíve felmondaná a szolgálatot, egy szóval meghalna. Ez még inkább elszomorított engemet, a Buzgó bácsinak szív nagyobbodása volt, az orvos azt mondta, ezt úgy nevezik, hogy marha szív. Nagyon merész dolgot kértem, az Úr Jézustól, még pedig a következőképpen: „Uram-Jézusom, ha az a Te akaratod, hogy a Buzgó bácsi elmenjen az öregek otthonába, inkább vedd el az életét, ne legyen az a szégyen, hogy elviszik és akkor hal meg. Mert a szomszédok a Te szent nevedet káromolnák érte. Ha pedig az a Te akaratod, hogy itt maradjon, akkor add, hogy beteg legyen, hogy ne vigyék őt el. Ebből tudom, hogy mi a Te szent akaratod Uram.” Ezt este és másnap reggel is kértem az Úr Jézustól, és dél felé a Buzgó bácsi rosszul lett, hányt, összeesett, a szíve igen hevesen vert, hol meg úgy csinált, mintha meg akart volna állni, nem lehetett érezni, hogy ver. Rögtön hívtam a doktor nénit, ő megvizsgálta és azt mondta, csak nyugalomban feküdjön, nem szabad felkelnie. A bal karján az ér sötéten nézett ki, és mint egy vastag drót, olyan kemény volt és a karja megdagadt, piros lett. Kapott injekciót és borogatni kellett. Amikor rosszul lett a Buzgó bácsi, nagyon megijedtem, hogy meg fog halni és vádoltam magamat, mit tettem? Hála az Úr Jézusnak, életben maradt. Mikor félve elmondtam neki, hogy mit kértem az Úr Jézustól, nagy meglepetésemre, azt mondta, fiam én is ugyanezt kértem! Így azután világosan felelt az Úr Jézus. Titkon kértük, de ő meg felelt nyilván. Így maradt Buzgó bácsi a saját otthonában, ekkor 72 éves volt és az Úr Jézus adott néki még 13 évet, mert 85 éves korában halt meg.

Illusztráció

65. Buzgó bácsiékról szóló történet 3. rész

Buzgó házaspár. A nevük rájuk illett, teljes mértékben. Az Úr Jézus kegyelméből építettek vert falból, saját kezükkel egy szép nagyszobát, egy konyhát, eléje egy üvegverandát. A vert fal úgy készült, hogy két deszka közé sárgaföldet vertek, jól meglocsolták és a csutkaszárat abba a pépbe beleverték, megint sárgaföld, víz, csutkaszár stb. Így épült a ház, széles, vastag fallal, télen meleg, nyáron hűvös volt bent. A mai téglaház elbújhat mellette, a szigetelése olyan jó volt ennek a vert falnak. Itt jegyzem meg, hogy mikor mi alakítottuk a lakást, a vastagfalból faragott le a férjem, hogy a konyhaszekrényt beljebb tudjuk tenni, szikrázott a balta, meg a véső, olyan keményre volt verve. Ott a sarokban, összekötő elemként, a csutkaszár volt található. Az aranyos Buzgó bácsi sokszor elmesélte mindazt, amiket eddig is leírtam róluk. Buzgó néni kecskéket nevelt fiatal korán és a tejet és a kis kecskéket eladták, meg ők is fogyasztották. Virágokat neveltek, jácint, nárcisz, rózsa ezekből is árulgattak. Buzgó testvért, az ország sok területére helyezték lelkészként. Így került Szentesre is és édesanyámat is ő keresztelte. Persze akkor én még nem ismertem az Úr Jézust és a Buzgó bácsit sem. Különös az Úr Jézus vezetése, ki gondolta, hogy majd ennek a kedves házaspárnak a gondozója leszek. És, hogy az ő otthonuk lesz idővel a mi otthonunk! Természetesen építgetve, alakítgatva készült olyanra, amilyen ma is. Itt is beteljesedett rajtuk, és ha az Úr Jézus még nem jön el és minket is elrejt a sátorának rejtekébe, akkor rajtunk is beteljesedik az, hogy „más fogja élvezni kezed munkáját, aratni nem te fogsz, ki vetettél. Csupán csak a feledékenység vár rád, egy megmarad, mit Jézusért tettél. Óh, ez megmarad, ez el nem hervad, sohasem hervad mit Jézusért tettél”.

Illusztráció

64. Buzgó bácsiékról szóló történet 2. rész

Amikor Buzgó bácsi megszületett a templomajtóban, mindenki azt mondta, ez a fiú pap lesz. Lüdge Ottó tanította keresztségre, és 1910-ben, Budapesten keresztelte meg Huenergardt János Frigyes testvér. Majd, mint géplakatos dolgozott Friedensauban, a misszió iskolán. Abban az időben úgy tanultak a lelkészeink, hogy mindenki a szakmájában dolgozott, és amit keresett azt befizette lakásra. Az adventista egyháznak saját kollégiuma volt, bentlakásos és tanulásra alkalmas. Ha valakinek nem volt szakmája, nem lehetett lelkész. És amikor lelkész lett, nem dolgozhatott a saját szakmájában. Sajnos háborús időszakok voltak, a hatóságok bármikor megvonhatták a lelkészi igazolványt. Viszont élni kellett valamiből, ekkor kellett a saját megélhetése miatt a szakma. Majd 1917-ben megismerkedett Novák Iréne gyömrői, névtelen festőművésznővel, aki szintén, az Úr Jézus hűséges gyermeke volt. Irénének nagyon gazdag volt a nagypapája, ők Nazarénusok voltak. A nagypapájának Gyömrőn rengeteg telke volt, se szere, se száma és Budapesten olajgyára is volt az ötödik kerület, Külsőváros út 12. szám alatt. Mivel jó szívű ember volt, sokakon segített, de úgy, hogy mindene ráment. Ugyanis váltókat írt alá, pontosan nem tudom, hogy mi az, úgy gondolom, olyan kezesség féle lehetett. Így az összes vagyonát elveszítette, sőt még az egészségét is és végül az életét is. Üldözési mániába esett. Így az egész családja nyomorba, szegénységbe került. Tehát még az unokája, az Iréne is. De az Úr Jézus megsegítette őt, mert szorgalmasan tanult és dolgozott. Hírneves festőművészek rendeltek nála képeket, azzal a kikötéssel, hogy ne írja alá a nevét, majd ők a saját nevüket írják alá. Így aztán azok meggazdagodtak, ő kevés pénzt kapott. Az Iréne ennek is örült, szerény és igénytelen volt. Itt, az Imre utcában volt egy picike szoba, ahol az Iréne lakott, mikor megismerkedett a fiatal Buzgó testvérrel, aki szintén szerény volt. Buzgó testvér egy kis papír cetlire írta a következő Igéket. Ének éneke 8. fejezet 6-7. versek, és azt odaadta Irénének:

„Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre, mintegy pecsétet a te karodra; mert erős a szeretet, mint a halál, kemény, mint a sír a buzgó szerelem; lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai. Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet: a folyóvizek sem boríthatnák azt el: ha az ember minden házabeli marháját adná is e szeretetért, mégis megvetnék azt.”

Kinek a szíve hasonlóan érzett az ifjú Buzgó Mihályhoz. Nem sokat beszéltek, de az Ige élt szívükben, amíg az Úr el nem szólította őket.

Novák Iréne (Buzgó néni) "A szél allegóriája" című francia krétarajza

63. Buzgó bácsiékról szóló történet 1. rész

A következő három rész Buzgó bácsi ifjúságában történt, viszont, amikor én őt megismertem, már 71 éves volt.

Buzgó Mihály Szatmár Zsadányon született, 1887. október 18-án, görög katolikus és a templom ajtóban szülte meg az édesanyja. Többen voltak testvérek, szüleik disznópásztorok voltak. Rengeteg disznóhúst ettek és senki nem élt közülük, 40-45 évnél többet, se lemenő, se felmenő ágon. Buzgó bácsi szülői házában, az utcai szobában senki sem mert tartózkodni, mert úgy mondták, hogy ott kísértetek vannak. A katonaságtól hazatérve szabadságra, Buzgó bácsinak abban a szobában ágyaztak meg, az ő saját kérésére. Nem akarta elhinni, hogy ilyen létezik. Éjjel egy óra tájban, kivágódott az ablak, egy erős fuvallat és az alvó Buzgó bácsiról a dunyha felemelkedett, fél méter magasságba és jobbra-balra járt felette a dunyha, erős zizegős hangot adva és a testére erős nyomás nehezedett. Fel akart kelni, de nem tudott, sokáig küszködött, birkózott az erővel, de ő senkit nem látott, szakadt róla a víz, még végre mondta magába, na, katonaviselt ember, nem bírsz meg a kísértettel? Nagy küszködése közepette lett annyi ereje, hogy felugorjon és kiszaladt a szobából. Többet nem mert ott aludni. Illetve, eljött egy olyan idő, amikor a Töltési testvérrel, aki katona társa volt, találkozott. Akivel elmentek, Budapesten és Huenergardt testvér evangélizációjára. A Jelenések és a Dániel próféciákat magyarázta. Buzgó bácsi, boldog volt, mert ezek a dolgok nagyon érdekelték őt. A Szentlélek munkálkodott szívében, ő pedig engedett a Szentléleknek. Majd végül is, szövetséget kötött az Úr Jézussal. 1910-ben, Budapesten, Huenergardt testvér keresztelte. Mint az első szeretet tüzével a szívében, hazament a szülői házhoz és ő kérte, hogy abban a szobában szeretne aludni, ahol a rossz tapasztalat volt! Mindenki iszonyodott a teljesítéstől, de megágyaztak neki. Ő este elővette a Bibliát és a Zsoltárok könyve 71. fejezetének az első hat versét elolvasta, imádkozott az Úrhoz, hogy tisztítsd meg Uram, ezt a hajlékot és űzd el a gonoszt és szenteld meg a jelenléteddel, adj Uram, nyugodt-békés pihenést, Szent és Nagy Nevedért. Te küldj szabadulást, drága Véred érdeméért. Ámen. Utána lefeküdt, elaludt. Majd éjjel 1 órakor kivágódik az ablak, (ezzel a szóval mondta, azért én is így írom le,) egy nagy szél fuvallat, a dunyha felemelkedik, a levegőbe jobbra-balra mozog és zizeg, de erő, nyomás nincs és ekkor Buzgó bácsi azt mondja, na, most mutasd meg, hogy mit tudsz? Az Úr Jézus Krisztus nevében, parancsolom, távozz innen Sátán! Ekkor a dunyha leesett, a fuvallat kiment a szobából. Buzgó bácsi felkelt, kinézett a nyitott ablakon, gyönyörű szép csillagos ég, enyhe nyári szellő. Ő lefeküdt és attól kezdve soha többé nem volt semmi zavaró jelenség. Az Úr Jézus, meghallgatta a testvér imáját, megtisztította azt a hajlékot és a hozzátartozók is ott laktak, ettől az időtől kezdve. „Nagy vagy te Isten, Nagy a Te hatalmad, világteremtő a Te szózatod. Mondád legyen, s a puszta semmiségből világosság és mindenség támadott.” Csodálatos a mi Istenünk.

Illusztráció

62. Fáradalmuktól megpihenve

Az aranyos Örzse néném nagyon szerette az Úr Jézust és az embereket. Megtapasztalta a nehéz, szomorú elhagyatottságában, hogy az Úr Jézus soha el nem hagyta őt. Sokszor úgy érezzük, hogy mindenki elhagyott, de a valóságban ott van az Úr Jézus, figyel, vár, vajon hogyan fogadjuk ezeket a dolgokat. Ő szeret, vezet, nevel bennünket. A rossznak látszó dolgokat is javunkra fordítja. Ez az én személyes tapasztalatom is, és akikkel eddig találkoztam, akik szeretik az Úr Jézust, azoknak is ez volt a tapasztalata. Így a kedves Örzse néninek, a drága Vígh nénikémnek, a kedves Buzgó néninek és sorolhatnám mind azokat, akiket ismertem. Akik az Úrnak éltek és Ő belé vetett hitben haltak meg, már betegségtől, szenvedéstől megpihenve, porágyaikban és majd az Úr Jézus eljövetelekor, az angyalok harsonájára felserkennek, a romolhatatlan testben, az Úr Jézus elragadja őket is, a többi megváltott szentekkel, a felhőkön, a levegőbe az Úr elé (1Thessz 4:13-18). Az a szívem vágya, hogy minél többen legyünk ezen áldott élménynek a részesei. Így kedves olvasóm te is, hiszen érted is meghalt az Úr. Téged is vár! Ez a világ sokat ígér, de keveset ád. Ha az Úr Jézust hittel keressük, kérjük, Ő felel kérésünkre. Ma még közbenjáró Főpapunkhoz járulhatunk, a kegyelem Királyi székéhez!

Illusztráció

61. Az Úr útjai kifürkészhetetlenek

Tehát ápoltam a Buzgó nénit, az Örzse nénit és még a kedves Vígh testvérnőt. Ez a Vígh néni egy nagyon aranyos testvérnő volt. Ő idős volt, én fiatal, de a barátnőm lett. Kiderült, hogy az ő veje Pesten, az urológiai Klinikán adjunktus volt. Ő volt az, aki az én első férjemet, Jancsit műtötte. Háborús időszak volt és Tiszaföldvárról Szolnokra vitték teherautóval a fiatalokat, fiúkat, nagy lőszeres ládát pakolni, a megrakott teherautóról, a raktárba. Ezt úgy mondják, hogy láncban rakodtak. Sokan egymástól olyan távolságra álltak, hogy a ládákat a teherautóról egy férfi leadogatta Jancsinak, mivel ő jó magas volt. Jancsi adta a mellette valónak és így tovább, míg a raktárba nem ért a láda. Siettek a rakodással, meg a fiatalok is és figyelmetlenek is, fáradtak is voltak. Lényeg az, hogy Jancsinak rosszul dobták le a ládát, nem jól kapta el, ott összeesett, elveszítette az eszméletét. Félretették őt, orvost nem hívtak hozzá. Majd amikor magához tért, fájlalta a derekát és este Szolnokról hazavitték őt is, a többiekkel, de senki sem szólt a szülőknek, hogy mi történt. Csak Jancsi kelt, feküdt, rosszul érezte magát, míg végül olyan rosszul lett, hogy orvost hívtak hozzá, aki megállapította, hogy a veséjével komoly baj van. Azonnal Budapestre, az Üllői úton lévő Urológiai Klinikára vitték, ahol Vondra Nándor urológiai adjunktus volt az ügyeletes. Ő azt mondta, úgy tudja vállalni ezt a nagy műtétet, hogy ha a Murányi mama, a Jancsi édesanyja főz az 5-6 fős személyzetnek, beleértve Jancsit és a Murányi mamát is. (Sajnos, amikor váratlanul dobták le az autóról a lőszeres ládát, és Jancsi rosszul kapta el, az egyik veséje leszakadt, ezért veszítette el az eszméletét is.) Napok teltek el, és a leszakadt vese oszlásnak indult. Életveszélyben volt, de az Úr Jézusnak célja volt vele és meggyógyította őt. Ki gondolta volna, hogy évek hosszú sora után, ennek az orvosnak az anyóskáját, én fogom ápolni, ez volt a Vígh testvérnő. Miután már özvegy lettem. „Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van. Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyében, formálja terveit. De biztos kézzel hozza fel, mi most még rejtve itt.” Nagyon sokszor elgondolkoztam azon, hogy az Úr Jézus tud, lát mindent. Ő előtte életünk, egy nyitott könyv. Ő előtte nincs titok! Csodálatos ez a mi szemeink előtt és egy boldog tudat. Kimondhatatlan szeretet fűzött a Vígh nénihez, ő hívő volt, a szó igazi értelmében.

youtube.com

Illusztráció

60. Kívánságom némileg teljesült

Mivel szerettem volna ápolónő lenni és ez nem sikerült úgy, ahogy szerettem volna (lásd: 57. rész): az Úr Jézusnak megvolt a terve, csak én nem tudtam. Lényeg az, hogy mikor Gyömrőre jöttem, a Buzgó néni agyvérzéses volt, nem tudott emiatt beszélni, csak egy-egy szót, és még ráadásul cukorbeteg is volt. Volt egy idős, beteg testvérnő, aki végelgyengülésben volt. Ez Karacs Lászlóné testvérnő, Karcagon lakott, mikor a Buzgó testvér ott volt lelkész. És ez a testvérnő egyedül élt, mert a férje meghalt. Hideg idők voltak azokban a téli hónapokban, a 40-es évek elején. Mivel az említett testvérnőt szombaton nem látták Buzgó bácsiék az imaházban, elmentek meglátogatni őt és felfedezték, hogy már három napja lázasan feküdt a fűtetlen lakásban. A testvéreket hívta a Buzgó testvér, hogy menjenek rendbe tenni a beteg lakását, Buzgó bácsi pedig vitetett tűzrevalót, így lett meleg is. Élelmet is vittek neki, és amíg ez a testvérnő úgy nevezett Örzse néni, fel nem épült, addig a testvérek ápolták őt. Ezért hálából a Karacs testvérnő, az Örzse néni, édesanyjukként a Buzgó testvérek családjaként élt velük, szeretetben-békességben. Tehát itt öregedett meg, bárhová helyezték a Buzgó testvért, lelkészként szolgálati lakást kaptak, de Gyömrőn, a kis családi házuk megvolt. Ide jöttek nyáron nyaralni, ők is és sok-sok testvér, sőt testvéreknek a gyermekei is jöttek a Buzgó testvérekhez nyaralni. A Buzgó testvéreknek, nem voltak gyermekeik, de az Úr Jézustól kaptak, mindég szerető szívű testvéreket, akik ideadták pár hétre a saját gyermekeiket, hogy örömöt szerezzenek ezzel is, az aranyos Buzgó testvéreknek. Mikor beteg lett a Buzgó testvérnő és a Buzgó testvér nyugdíjba ment, akkor jöttek ide a saját lakásukba, egy szoba-konyhás üvegverandás kis otthonukba, de szeretettel megosztották, úgy az Úr Jézussal, mint szombatonként 8-10 testvérrel egyaránt. Tehát mikor én ide jöttem, két beteg testvérnőt ápolhattam, sőt még egy harmadikhoz is eljártam, ez a Vígh Rezsőné testvérnő volt, Gyömrőn lakott, de a fő utcán és nem itt a Buzgó bácsiéknál. Így félig meddig az én kívánságom is teljesült, az ápolónői foglalkozás. Úgy van jól, ahogy az Úr Jézus vezet, irányítja életünket. Igaz, sokszor nem értjük, hogy mit miért enged meg az Úr és hogy mit, miért nem enged meg? A lényeg az, hogy el tudjuk szent kezéből fogadni. Mert Ő még a rossznak látszó dolgokat is jóra, illetve javunkra és üdvünkre tudja felhasználni! Vajha engedelmes gyermekként tudnánk Őt szolgálni, életünk utolsó leheletéig!

Illusztráció

59. Visszaemlékezés

Mikor özvegy lettem és anyóskám kérésére visszautasítottam az állást, lakást, tanulást és visszamentem Tiszaföldvárra anyóskámhoz, ezt őszinte, engedelmes szeretetből tettem. Viszont, nagyon nagy csalódás ért, amikor ki lettem utasítva az egyik sógornőm által. Anyóskám viszont azt mondta, hogy szinte csak a legszükségesebb, úgymond személyes dolgaimat vihetem el. Nagyon nagy keserűség volt a lelkemben. Elmentem Unyi Mária nénihez, akinél szombatonként, össze szoktunk jönni, ez is egy kis szórvány gyülekezet volt 10-12 taggal. Egyébként, Kunszentmártonra szoktunk menni szombatonként, amikor Kunszenten meghalt a gyülekezet vezető nő, Tóth testvérnő. Sokára lett újra valameddig megkaptuk a gyülekezet helyiséget. Lényeg az, hogy mikor nehéz, keserű bánatommal, mentem a Mária nénihez, épp ott volt az aranyos Szamecz bácsi, aki esketett bennünket. Elpanaszoltam neki, ami velem történt és akkor ő megfogta a ruhám ujját és azt mondta, testvérnő, ne törődjél azzal, ha csak ezt az egy szál rokolyát adják oda néked, az Úr gazdagon megáld tégedet, higgy és bízzál Benne! Nekem ez a pár igazi, őszinte, szeretetteljes bátorító szó olyan jól esett, hogy szinte szállni, repülni tudtam volna. Igazán, az a nehéz súly leesett a szívemről-lelkemről ezt is csak a jó Isten tudja megcselekedni, ezt a változást. A drága, aranyos Szamecz bácsikát, testvérkét, többé nem is láttam, meghalt ő is. Hiszem, mikor az Úr Jézus eljön az ég felhőjén, hatalommal és dicsőséggel, a harsona szavára az alvó szentek feltámadnak, akkor örömmel üdvözölhetem, az Úr Jézus drága vérén, megváltott szentekkel együtt, a Szamecz testvéremet is. Szívem vágya, hogy vajha szeretteink, hozzátartozóink, unokáink is és még minél több, drága embertársaim, testvéreimmel, a Menny honában ott lehessünk!

Illusztráció