26. A gimnáziumban 1948 őszén

Igyekeztem haza és édesapám mondta, mikor megérkeztem, hogy a testvéreim és édesanyám nem régen mentek be Szentesre, a Gimnáziumba, evangélizációs istentisztelet van. Siessek, mert este hat órakor kezdődik, ekkor kb. öt óra volt. Szerencsére, már a városhoz közelebb költöztek szüleim, mert a Szőketanyáról, a kis Horváth tanyára költöztek. Három kilométerrel kellett kevesebbet gyalogolni innen és ez sokat számított. Megérkeztem, a Gimnázium telve volt vendégekkel. Az adventista énekkar gyönyörű szép énekekkel dicsérte az Urat és az szíveinket felüdítette, megvidámította. Az ige előtt készítette az utat. A magam részéről, az igéből egy szót sem tudok, az előadóra sem emlékszem, mert egy szép írott ének volt, ami az elmémet és szívemet, át meg át járta. Sajnos énekelni csak a többséggel tudok. De magamban dúdolásztam, úgy gondolataimban és lélekben, hogy senki sem hallja csak az Úr Jézus. Most leírom ezt az éneket, melynek a címe Zörget a Jézus.

Zörget a Jézus, a szíved ajtaja zárva-e még?

Nála a béke, az élet illata száll ma feléd.

Sárból az életed útja, szennybe-szemétbe ne járj!

Kezd el, az életed újra, jöjj Vele hív a Király.

Jöjj Vele, várja remélve, bús szíved nyílik-e már?

Bűneidet, csak a Vére mossa le, másra ne várj!

Kincseid, dobd a szemétbe, kincsed a mennybe leszen,

Hulljon a Golgota fénye, fény legyen életeden.

Sajnos a dallamát nem tudom, ha valahol, valaki meg tudná szerezni, az nagyon sokat számítana nekem.

Illusztráció

25. A nagy csalódás

Hát az én kedves, szeretőszívű Zsófika asszonyom teljesen felháborodott. Azt mondta, ezek a szombatista papok motozó esteket tartanak, a fiatal lányokat keresik és kedvelik. Sok-sok gyalázatot, szennyet mondott a hívőkre. Így ezután az ellentét, az űr, kettőnk között egyre jobban nőtt. Máskor 3-4 havonta egyszer mentem haza édesanyámékhoz. De most alig vártam a vasárnapot, hogy hazamehessek. Nem volt nyugalmam, nem hittem el teljesen, amit a Zsófika asszonyom mondott. Mert tudtam, hogy édesanyám, ha annak idején csúnyán is beszélt, vagy káromkodott, de ilyen helyre nem ment volna! Na meg amilyen szépen beszélt édesanyám, hogy odahaza voltam és amilyen szépeket olvasott a Bibliából is, és amiket mondott. Na meg nem is káromkodott. Ezek mind amellett szóltak, hogy ezek a fals hangok csak a harag, a tudatlanság mélyéből fakadnak.

Illusztráció

24. A zsíros kenyér

Nagy örömmel, boldogan mentem vissza Nagymágocsra, vittem magammal a Kezdet és a Vég című traktátot. Zsófika asszonyom szeretett engemet, én is őt, igyekeztünk egymás kedvébe járni. Most is ezt tette, nagyon szerettem a zsíros kenyeret, főleg azt a finom, házi sütésűt, pláne a frissensültet, szinte meleget. Ekkor is hozza nekem a finomságot. Csakhogy én most nem fogadtam el. Pár szóval kezdtem mondani, amiket hallottam, olvastam és végül megmutattam, a szép gyöngykaput, hogy én is szeretnék az Új Földre bemenni a gyöngykapun!

Illusztráció

23. A gyöngy kapun

Ezután mutat édesanyám egy kedves, szép kis folyóiratot, Kezdet és a Vég ez volt a címe, inkább traktátusnak lehet mondani. A borítóján elöl az Éden első lakói, Ádám és Éva gyönyörű környezetben. A hátsó borítóján pedig, az átlátszó, tiszta gyöngy kapu és alá volt írva Jelenések könyve 22. fejezetének 14. verse:

„Boldogok, akik megtartják az Ő parancsolatait,
hogy joguk legyen az élet fájához és bemehessenek a kapukon a városba.”

Hát ez az ige és ezek a képek mélyen a szívembe hatoltak. Majd édesanyám elmondta, hogy oda nem megy be semmi tisztátalan. Ezért életünket az Úr Jézus akaratához kell szabni, ez nem megy saját erőnkből. Kérni kell és az Úr az Ő Lelke által segít nekünk. És tovább mondja, nem mindegy, hogy mit eszünk, mit iszunk, hogyan viselkedünk, mit mondunk. Majd azt is mondja édesanyám, hogy a Jó Isten, aki teremtette a világot és az embert, Ő tudja, mi válik javunkra és hivatkozott, az én savhiányosságomra. Az orvos eltiltotta a zsíros, füstölt húsokat, szalonnát, tehát a nehéz ételeket. Mivel szinte csak ezek voltak az egyszerű ember táplálékai, így én is sokszor fogyasztottam és beteg is voltam utána. Ezért mondta édesanyám, hogy a Jó Isten tudja, mely eledelek egészségesek. A Mózes 3. könyve, 11. fejezetében írva találtam. Nagy hatással volt rám. Édesanyám azt is mondta, hogy ez az egészségügyi törvény is beletartozik a Jó Isten iránti engedelmességbe. Épp úgy, mint a Tíz törvény, azt is mondta, hogy a törvény és a parancsolatok megtartása nekünk tesz jót, nekünk van rá szükségünk. Azt is mondta, ha szeretjük az Urat, a mi Teremtőnket, Gondviselőnket, akkor szót fogadunk Neki és Ő szeretetből, ingyen kegyelemből, örök életet ad. Épp úgy, hogyha szeretjük szüleinket, akkor szót fogadunk nekik. Szüleink saját tapasztalatukból tudják, milyen dolog hasznos és jó a számunkra, melyek károsak és veszélyesek. Ők sok mindent átéltek. Amikor figyelmeztetnek, ezt ne tegyük, ők tudják, hogy milyen rossz lesz a következménye. Amikor tanítanak a jóra, azt is tudják, hogy az életünk jobb, hasznosabb lesz általa. A Jó Isten, Aki kezdettől fogva tudja a véget, ismer mindannyiunkat, javunkat akarja és végül az örök üdvösségünket. Ekkor elhatároztam, hogy én is szeretnék, a jó Isten engedelmes gyermeke lenni, parancsolatait megtartani és azon a csodálatos gyöngykapun, a megváltottakkal, az Ő kegyelméből, az Új földre bemenni.

"...a Jó Isten tudja, mely eledelek egészségesek"

Illusztráció

22. Addig élem a világom!

Időközönként Lakoséktól hazalátogattam édesanyámékhoz. Nagy volt az öröm, édesanyám keresztségre készült, telve volt örömmel, hálával az Úr iránt. Boldogan tett bizonyságot hitéről és elmondta nekem, hogy lesz az Úr Jézusnak egy maroknyi népe, a sok emberhez képest, akik szeretik az Urat és Néki szolgálnak. Édesanyám kérte, hogy fogadjam szívembe és az életembe az Üdv Urát. Azt szeretném, mondta édesanyám, ha mindannyian a megváltottakkal, ott lehetnénk a mennyben. Erre azt válaszoltam, jól van, én addig élem a világomat, és a maroknyi néppel én is bemegyek az Úr országába. Fogalmam sem volt, hogy mit jelent a világomat élni, csak dacosan odavágtam. Ugyanis a felnőttektől már hallottam ilyet és ezzel le akartam zárni az ügyet.

Illusztráció, szerkesztve