Oldalak

2018. december 6., csütörtök

50. Esküvő és gyász

1956. október 26-án, az Úr Jézus kegyelméből, segítségével házasságot kötöttünk. Férjemnek ez az év az öröm és gyász éve is volt. Májusban szövetséget kötött az Úr Jézussal, október 26-án pedig velem. Sajnos még abban az évben elvesztette az öccsét, aki Pesten, a kollégiumból kilépett az utcára, és a másik oldalon lévő diáktársaihoz menet sortüzet nyitottak rá, 8-10 lépést szaladt, a belső része kifordult és szörnyethalt. Ekkor volt a forradalom, egy időben ellen forradalomnak mondták. Még ez év decemberében meghalt a férjem édesapja is.
Az esküvőnk Tiszasason volt. Az emberek nagyon kíváncsiak voltak, milyen lehet egy adventista esküvő. Sok furcsaságot mondtak, többek között, hogy a fejemre teszik a Bibliát, és úgy megyek végig az utcán. Ekkor elhatároztuk, hogy elkérjük a kultúrházat, és ott tartjuk meg az egyházi esküvőt. Vasárnap lévén, a polgári esküvőt is akkor tartottuk meg. Szerettek bennünket a faluban, sokan ismertek, így az anyakönyvvezető nő elvállalta az esketést. Szép bizonyság volt. A kedves Szamecz bácsi esketett bennünket, az Úr áldott Igéjét szeretettel szólta. Így az emberek meglátták, hogy mi is a Jó Istent szeretjük, szolgáljuk, és nem vagyunk valami csodabogarak. Mi is áldottuk a Drága Teremtőnket, minden jótéteményéért is és a szomorú napokban nyújtott erőért is, Ő soha senkit el nem hagy. Az ember elfordulhat az Úrtól, de az Úr keresi, szereti az embert, Ő hű marad, csak mi is legyünk hűek mindhalálig. Ehhez is megadja az erőt, ha igényeljük.