38. A két erős férfi

Szintén ennél a gazdánál dolgoztunk, öt holdat arattunk le, illetve édesapám egyedül kaszálta a gabonát, búzát-árpát, a kistestvéreim, villával gyűjtötték össze, én a kötelet csináltam és kévébe kötöttem a lekaszált, összegyűjtött gabonát. Ekkor már én főztem, de a gazdáék adták az alapanyagot, csak a reggelit ettük náluk. Mivel aratáskor nagyon meleg van, mi inkább gyümölcsleveseket, kompótot ettünk ebédre. Volt két erős fiatalember, ők felváltva kaszáltákkaszáltak, ők is öt holdat arattak volna. Mi már pénteken délben, abba hagytuk az aratást és szombaton sem arattunk. Ez a két fiatalember, szombat-vasárnap mindig dolgoztak. Elkezdtek hangosan csúfolódni és nevettek rajtunk. Na, mi van? Csak nem gondolja Deák bácsi, hogy ciberén és gyümölcslevesfélén, meg tejen-túrón lesz ereje aratni, nézze itt a finom szalonna, ettől van az erő! Még hozzá ilyen nyápic-sovány gyerekekkel, ráadásul a hét napból, öt és felet dolgoznak, ilyenek a szombatisták. Édesapám aranyos volt, jól van, csinálja, mindenki a maga dolgát. Pár nap elteltével, csak az egyik fiatalember dolgozott. A következő nap ő sem jött. Mi a ciberén és nyápicok, egy kaszással, az Úr Jézus segítségével, learattuk, a mi öt holdunkat, szépen keresztekbe hordtuk. Ekkor jön a Jószai gazda, akinél dolgoztunk és mondja, Deák bácsi legyenek szívesek, ennek a két fiatalembernek, a részét is learatni. Mind a kettő vérhasba esett, betegek. Az Úr Jézus segítségével learattuk, rendbe tettük azt is. Csak akkorára gyógyultak meg, amikor a földről, ahol learattuk a gabonát, be kellett hordani és nagy asztagba, azaz kazalba raktuk, majd oda állt a cséplőgép és kicsépelte a gabonát. Ez a két erős fiatalember, így megjárta a csúfolódással. Mikor visszajöttek, mi egy szóval sem tettünk nekik szemrehányást. Mi mindenképpen jobban jártunk. Először is megtapasztaltuk, hogy az Úrnál van az erő, az egészség. Adott erőt, hogy elvégeztük nem csak a mi, hanem a mások munkáját is. Többet kerestünk, erőt adott az Úr és szeretetet, hogy nem vágtunk vissza és egy szép élettapasztalatot is nyertünk. Sajnos ezek sem fogadták el az Úr Jézust.

Illusztráció

37. Édesapám gondolkodóba esett

Már említettem, hogy az ismerős gazdáknál napszámba, vagyis napi bérért dolgoztunk, és reggelit, ebédet is ők adtak. Édesapám, még ekkor még nem fogadta el az igazságot és ő a gazdáékkal evett, egy asztalnál, disznós ételeket. Mi gyermekek, viszont külön asztalnál, az olajjal készített ételeket. Egyik ilyen ebédnél, mondja a gazda édesapámnak, mondja Deák bácsi, nem szégyelli magát, ezek a kisgyerekek megállják, hogy nem eszik meg a disznós ételt és maga felnőtt emberként képtelen erre? Következő étkezésnél, édesapám odaült, a mi asztalunkhoz és velünk evett. Csodálkozva kérdeztem, hogy miért ide tetszik ülni? Ő elmondta a történetet és azzal fejezte be, tudod kislányom gondolkodóba estem.

Illusztráció

36. A provokátor nő

Sajnos, a háború utáni napokban volt sok rossz dolog az életben. Előfordult, hogy akikkel nappal beszélgettünk, éjjel vagy csak a családfőt, de sok esetben az egész családot elvitték és többé senki sem tudott róluk semmit. Általában azokat vitték el, akik a rendszer ellen zúgolódtak, rossz megjegyzéseket tettek. Édesanyám azelőtt sem szerette, ha a rendszert szidták, de miután az igazságot megismerte és a Bibliából olvasta, hogy az Úr Jézus tesz királyokat, dönt királyokat és még azt is, hogy imádkozzunk elöljáróinkért. Sokszor elmondta, hogy mi is mint gyerekek, ne veszekedjünk, ne bántsunk senkit. Szeressük és tiszteljük az időseket, tanárainkat, stb. Egyik nap édesanyám bement a városba, mi gyerekek egyedül voltunk odahaza. Mivel a vásárhelyi kövesút mellett laktunk, így a vándorok is könnyen betértek hozzánk. Így ezen a napon, egy 30 év körüli néni, jött be hozzánk, szüleinket kereste. Mivel nem voltak idehaza, ez az asszonyka megvárta, míg édesanyám hazajön. De ez alatt az idő alatt, csúnyán szidta a rendszert, sok rosszat mondott róla. Tőlünk is kérdezte, hogy vagyunk megelégedve, ezzel a piszkos, aljas stb. kommunistákkal és a szüleink is, ugye, hogy haragszanak erre a rendszerre? Mondtam, hogy szüleinktől mi ilyen dolgokat nem hallunk. Időközben megláttam, hogy jön édesanyám, eléje szaladtam, hogy van itt egy néni, aki mindenről kérdezősködik és csúnyákat mond a rendszerről, félünk tőle. Édesanyámat is elhalmozta kérdésekkel, nagyon csúnyán szidta és ócsárolta az akkori rendszert. Ott akart aludni nálunk, de szerencsére nem volt hely, ahol alhatott volna. Ott ebédelt, vacsorázott nálunk és édesanyám szépen elmondta, amit az elején felsoroltam. Bármit mondott, ez az illető asszonyka, édesanyám mindég szeretettel felelt neki. Miután megvacsorázott, mérges volt, hogy nem volt sikere. Végül úgy köszönt el, szervusz, elvtársnő. Itt is az Úr angyalai óvtak, védtek, hogy ne szóljunk olyat, ami nem való. De ezt átélni nekem, gyermekfejjel nagyon nehéz volt. Drága édesanyám is mondta, ez egy nehéz délután volt.

Illusztráció