19. Az Úr nyíltan felelt

Édesanyám, ahogy kérte a jó Istent, úgy is lett. A szombati meszelés-takarítás után, este édesanyám belázasodott, 41 fokos láza volt, orvost hívtak hozzá, aki lázcsillapítót adott. Másnap még jobban belázasodott, hideg rázta, a feje és minden tagja fájt. Másik orvost hívtak, az sem tudta, hogy mi baja lehet, kórházba akarta küldeni, de ő nem ment. Senkinek sem szólt az ő kéréséről, egyedül az Úr Jézus és ő tudta, hogy miért van ez a betegség. Mindenki konok-makacsnak tartotta őt, amiért nem ment kórházba. Egy heti lázas fájdalmak után, péntek estére kezdett eléggé javulni. Szombat reggelre sem láz, sem hidegrázás, sem izzadás, sem fájdalom nem volt, mind elmúlt.

Ekkor mondta el édesanyám az ő kérését, meghallgatta a jó Isten, Ő van! Az Ő szent napja a Szombat!

Illusztráció

18. Szőke tanyára költöztünk

Elköltöztünk, két kilométerrel távolabbi tanyára. A tulajdonos Szőke nevezetű ember volt. Itt aranyos, kedves szomszédaink voltak. Segítettek, amivel tudtak. Itt is jószágneveléssel, földműveléssel foglalkoztunk, a gazdálkodó emberekhez jártunk napszámba, ahol reggelit-ebédet is kaptunk. Egyik alkalommal a Farkas Pistáéknál összejövetel volt, egy Mucsi Imre nevezetű lelkész a Bibliából tartott előadást. Édesanyámat is meghívták és elég sok szomszédot is. Talán az ötödik, vagy hatodik előadáson, a Tízparancsolatról és ott is az Úr szent napjáról, a szombat megünnepléséről beszélt a lelkész. Édesanyámat mélyen érintette az ige, felugrott, a görbebottal verte a földet és azt mondta, (megj.: megsebesült a fél része, kissé béna lett, ezért sántított és bottal járt) és igen hangosan kiabált, vegye tudomásul Mucsi úr, én római katolikusnak születtem és ebben halok meg! Mindenkit meglepett édesanyám efféle kitörése, hiszen senki se kért tőle semmi ilyet. Ezzel édesanyám otthagyta a gyülekezetet, eljött haza, ez a nap vasárnap volt. Majd édesanyám titkon kérte az Úr Jézust, Uram Istenem, ha a szombat tényleg a Te szent napod, akkor mutasd meg nekem és akkor én is a Te szombatodat fogom megtartani. Azt kérem Tőled Uram, hogy én az elközelgő szombaton naplementig dolgozom, azt az egész lakást kimeszelem, kitakarítom és ha lehetséges, add, hogy olyan beteg legyek, hogy az orvosok ne tudják megállapítani, hogy mi bajom van. De a következő szombatra, Te gyógyítsál meg és akkor én tudom és mindenkinek elmondom, hogy igenis Uram, a Te szent napod a szombat, és azt akarod, hogy aki Téged szeret, az néked szót fogadjon!

Illusztráció

Photo by Priscilla Du Preez on Unsplash

17. Nagymamámmal mi is Szentesre költöztünk

Itt, az úgynevezett Deák tanyán, jószágokat neveltünk. Ugyanis kaptunk az egyik gazdától két hasas disznót, fele malacáért gondoztuk, neveltük. Kis csibéket kotlóval, ezeket is felibe neveltük. És mikor nagyra nőttek ahány darab felnőtt, azoknak fele a mienk lett, a másik felét a kotlóssal, ugyanígy a kis malacokat az anyadisznóval visszaadtuk a gazdának, aki így segített, hogy saját jószágunk legyen. A kis állatok megnőttek, és a következő évben már tyúkok lettek, azok tojtak, kikeltettük, és így lett háromszáz darab nagy, vágni való csirke, amit el lehetett adni a piacon, és ebből lett pénzünk. A kis malacokból anyadisznók lettek, azoknak is lettek kis malacaik, azokat is el lehetett adni. Sokat dolgoztunk, a tanyához tartozó földön is termeltünk kukoricát a jószágoknak, babot, borsót, burgonyát a saját részünkre, és eljártunk gazdákhoz is napi bérért, napszámba dolgozni. Mikor szépen volt jószágunk, a szomszéd földterületre trágyát hoztak, és a földre szétszórták. A mi tyúkjaink, csibéink jól érezték magukat, az újdonságnak örültek. Igen ám, három nap alatt az összes baromfi apraja-nagyja elpusztult, a disznók, a kismalacok szintén. Kiderült, hogy betegségben elhullott állatok tetemeit hozták ki a trágyával, a baromfiaink megették, megfertőződtek és a szép nagy anyányi csirkéknek, reggel semmi baja nem látszott, édesapám mire a piacra ért volna velük elpusztultak. Így mi sem mertünk enni belőlük. Sajnos egy nagyméretű járvány pusztított akkoriban az állatok között, mi csak ekkor vettünk tudomást róla. Már az állatorvos sem tudott segíteni. El kellett volna ásni, mélyen a földbe, klórmésszel leönteni és utána betemetni, ahogy édesapám is tette. De úgy látszik, akkor is voltak felelőtlen emberek. Szegény édesanyám, egy hétig sötét szobában volt az orvos tanácsára, még gyógyszert is kapott, mivel idegösszeroppanása lett. De a jó Isten megtartotta őt, erőt adott neki. Szomorúak voltunk, mi gyermekek is.

Illusztráció

16. Váratlan vendégek

Édesanyám, és a négy kis testvérkém, két héttel hamarább mentek Szentesre, az úgynevezett Deák tanyára. Ezek nem voltak rokonaink, csak a tanya tulajdonosai voltak. Nagymamámmal én itt maradtam Rákosszentmihályon, amíg édesapám fuvarossal nem jött értünk, hogy a megmaradt kis bútorainkkal, együtt minket is Szentesre vigyen. Egyszer az utcán megállt előttünk egy nagy teherautó, kiszállt belőle két férfi és egy idősebb hölgy. Jönnek be, sem nem köszöntek, sem be nem mutatkoztak. A hölgy turkált, nézelődött és azt mondta, hogy keresi a holmiját, amit elloptak tőle az emberek. Mivel nem volt semmi az övé, úgy érzem dolga végezetlenül nem akart elmenni. Így nekem esett, a fülemből a kis fülbevalómat ki akarta tépni, hogy ez az övé. Ő egy idős nagyságos asszony volt. Nagyon sírtam, féltettem a csodával határosan megmenekült fülbevalómat és ugyan akkor fájt, ahogy a fülemmel együtt rángatta, ki akarta tépni. Az egyik férfi rászólt, hagyja azt a gyermeket, ne bántsa! Így aztán elmentek. Ekkor újra megtapasztaltuk, az Úr Jézus védelmét, óvó kegyelmét.

Illusztráció