83. Béluskának unokája született

Sok év telt el azóta, a Béluskámnak első unokája megszületett, nekünk a második dédunoka. Ami elszomorít bennünket, hogy ez a fiunk, a Béluska, akinek a születése is a jó Teremtő, szerető, gondviselő Istenünknek az ajándéka, mert a három lányunk után, ő a várva várt fiú, ő 4 kg 60 dkg-mal született, és ráadásul keresztben feküdt a méhemben. Itt is a jó Teremtő Istenünk volt velünk. Mert olyankor jött rám a szülési fájás, amikor az én orvosom nem volt bent a kórházban, aki császározott volna. De az aranyos, Barrabás doktor úr volt az ügyeletes, ő nem szeretett császározni. Őt rendelte nekünk, a drága jó Istenünk! Amikor jöttek a fájások, ő tette a maga dolgát, jó szíve volt, és kicsi vékony ügyes keze. A jó Isten segítségével, megfordította a Béluskát, simán megszületett. Azt mondta a doktor úr, na, anyuka, itt van a nagy óvodás fia. 4 kg 60 dkg. Itt meg kell említenem, hogy egy év múlva, szintén a Barrabás doktor úr volt az ügyeletes és akkor megszületett, a második kisfiunk, az Árpikánk, ő farral feküdt a méhemben, ekkor azt mondta a doktorúr, na, anyuka, itt van az iskolás fia, 4 kg 80 dkg-mal született.
Tehát, ami elszomorít bennünket, hogy most már a második éve, hogy ateista lett a Béluskánk. Ez a gyerek, akinek az életét a drága jó Istenünk, megmentette számtalanszor. És most nagyon csúnyán tagadja Őt. Mikor először mondta és csúnyán tagadta az Urat, azt gondoltam, hogy összeroppanok, sírtam, ordítottam, ez szörnyű, ilyen nem lehet! Ő náluk voltam ekkor és szégyelltem magamat az Úr Jézus előtt, hazajöttem és sírva kértem bocsánatot az Úr Jézustól. Mert mielőtt terhes lettem, azt kértem: Uram, Jézusom, légy velem, légy segítségül, hogy ne szüljek gyermeket, aki a kárhozat fia lenne, az meg se foganjon, ha véletlenül megfoganna, akkor te vedd el jó Atyám. Hát az Ő kegyelméből öt terhesség és öt szülés volt. És mikor imádkoztam, megszégyelltem magamat az Úr előtt, bocsánatot kértem Tőle és azt mondtam, Uram, drága Jézusom, drága szent kezedbe teszem le ezt a fiút és a többieket és magunkat is, Te tartsd meg őt és mindünket. Hiszen Uram, Te ismered minden ember szívéhez vezető utat és Te add, hogy akaratod legyen úgy, az ő életükben és mienkében is. Köszönöm, hogy ismersz bennünket és vezetsz, add, hogy tudjunk Szentlelked vezetésének engedni, valamennyien, kegyelmed által. Ámen. Ez csodálatos, olyan békesség és nyugalom lett úrrá rajtam azóta is, legyen áldva, dicsérve, örökké az Úr Jézus szent neve. Ha megint mondja a Béluskánk a maga eszement dolgait, amiket az internetről leszedett, már nem hasít belém, mert Annak a drága szent kezébe tettem az életüket, életünket, aki a VAGYOK, aki a CSODÁLATOS, GONDVISELŐ, JÓ ÉDES ATYJA minden teremtményének. Boldog vagyok, hogy olyan nyugalmat és békességet adott a szívembe, amilyent, Rajta kívül, senki és semmi nem tud adni. Áldom, dicsérem és dicsőítem, SZENT ÉS NAGY NEVÉT, amíg utolsót szusszanok!

Illusztráció

82. Hova teszed?

Az esküvő után ide költöztek, a mi udvarunkba. Közben Bélus üzletet nyitott, először Ámor zöldséges, később vegyes bolt lett. De a Zöldség, volt a nagyobb részben. Hetente többször ment a Nagybanira áruért. Egyszóval korán ment el itthonról a Béluskám. Mikor hazajött, az árut beárazta és az alkalmazottak árulták a zöldséget-gyümölcsöt. Bélus utána Pécelre ment a feleségéhez és a kisfiához. Egy pár hét eltelte után, a felesége elzavarta. Kijelentette, hogy többé nem akarja őt látni! Elválok tőled! Az én fiacskám azt mondta, a feleségének, hát hova teszed, azt, amit az esküvőnkön fogadtál? Azt felelte, hát hazudtam! De hogy tehetsz ilyet? Hát a régi kedvesével kibékült és a férj már nem kellett. Csak, ami nagyon fájt Bélusnak, hogy ez után még az egy éves kisfiukat sem, engedte megnézni. Teljesen összetört és sok-sok keserűséget élt meg. De a jó Isten itt is megőrizte, mert nem dobta el az életét, de foglalkoztatta a gondolat, mert azt mondta, legszívesebben felmennék egy három emeletes lakásba, és onnan ugornék ki az ablakon! De, mint mindég, akkor is és az óta is, nem csak ő érte, hanem minden gyermekeinkért, unokáinkért, dédunokáinkért, szeretteinkért, hozzátartozóinkért, imádkozok, drága férjemet és magamat is a drága jó Teremtőnk kezébe teszem, hisz itt jó helyen vagyunk!

Illusztráció

81. Ne esküdjetek, se az égre...

„Én pedig azt mondom néktek. Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyiszéke. Se a földre, mert azaz Ő lábainak zsámolya; Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa. Se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé. Hanem legyen a ti beszédetek: úgy-úgy; nem-nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon.”

(Máté 5:34-37)

Béluskám összeismerkedett egy péceli kislánnyal, akinek az édesapja tetőfedő volt, rendes család. A diszkóban ismerkedtek meg, elég sokat járt a fiunk Pécelre. A kislány is el-eljött hozzánk. Majd a barátságuk egyre szövődött, megkérte a kislányt, így azután már az esküvőjük jött szóba. A mi fiacskánk nem nagyon szeretett akkoriban már jönni velünk az imaházba. Viszont az idős péceli református lelkésznek az volt a szokása, hogyha valamelyik házaspárnál gyermek született, akiket ő adott össze, akkor ő meglátogatta az újszülötteket. Egyszóval pásztorolta őket. (Így volt ez a mi leendő menyünk születésekor is.) Ezért elment a kislány és a fiunk bejelenteni az esküvőjüket. Az idős lelkész elmondta, hogy mit kell mondaniuk. A menyasszony mondja utánam: „Az élő Istenre esküszöm, hogy holtomiglan, holtáiglan,” stb. A kislány így is mondta, a lelkész után a próbán is és az esküvőjükön is. Na, most a vőlegény mondja utánam, hogy az „Élő Istenre esküszöm,” a mi fiunk azt felelte, az idős lelkésznek, azt már nem! A pap kérdezte, hogy miért nem? Mert meg van írva a Bibliában, „ne esküdjetek, se az égre, se a Földre!” A lelkész azt kérdi, akkor mit mondjunk? A fiunk feleli, hogy az Élő Isten színe előtt kijelentem, mert minden az Ő színe előtt történik! És a mi fiunk így ezen, szavakkal tett fogadást a templomban, az esküvőjükön. Csodálkoztam, ez a fiú nem szeretett velünk szombaton imaházba járni és egy éltes református lelkésznek így beszélt a Bibliából, akkor a szívében csak ott van az Igemag elhintve. Hiszem, hogy egykor megtermi az Isten országához illő gyümölcsöt és Jézus vérében a bűneitől és bűneinktől megmosódva, megváltva, az örök életben együtt lehetünk.

Illusztráció

80. A fehér skoda

Augusztus 20-i ünnepély volt, előttünk az Eskü téren. Bélus megismerkedett egy aranyos, csehszlovák kislánnyal. Leveleztek egymással, majd a kislány rokonának az esküvőjére készültek, Bélust is meghívták. Az esküvő előtti napon közölte a kislány, hogy Bélus maradjon itthon, ne menjen el. A fiam rosszat sejtett és még aznap, a fehér Skodával lement Dorogra, ott aludt a nővérénél, Évikéméknél. Nagyon szerettem volna, ha a fiunk nem ül kocsiba, féltettem őt és bementem a szobájába, leborulva, sírva kértem az Urat, nem bánom, hogy mit enged meg az életében, csak az életét tartsa meg, őrizze meg az Úr! Ha tehettem volna, a két kezemmel húztam volna vissza a kocsit! Kérleltem ne menjen el, de elment. Évikéméktől másnap reggel kocsiba ült és szinte egy pár száz métert ment és úgy szólván egy áltó helyben, a Skoda eleje csúnyán összetört. Az történt, hogy akkor még nem volt autósrádió, és magnó sem volt beszerelve. Ezért a kétkazettás magnót vitte el, a fiam és vezetés közben akarta hallgatni. Mivel nem figyelt maga elé, a közelben valami erős csövekkel volt körülvéve, és valami zárt hűtésre szolgáló motor volt védve. Ennek az erős csöveknek neki ment a Skoda és oda-vissza verődött, amíg lecsendesedett, de olyan csúnyán összetört az eleje, hogy Dorogról elment Esztergomba, de a kompon a fiamat nem engedték át Csehszlovákiába, mivel roncs kocsinak nézett ki. Így a fiunk, visszament Dorogra, Évikémékhez, és vonattal ment át Szlovákiába. Kiderült, hogy a kislány kibékült a régi barátjával, és az lett a koszorús legénye az esküvőn. Így a mi drága kisfiunk életben maradt. (Ugyanis azt akarta, hogy a kocsival átmegy, és ha a kislány elutasítja őt, akkor ő a kocsival szándékosan karambolozik, hogy meghaljon.) De az élet Ura, Jézus Krisztus, akinél minden ember élete nyitott könyv, ismeri mindenki életét, kezdettől végig és így a mi fiunk életét is. Ezért törött össze a Skoda, szinte egy álltó helyben.

Illusztráció

79. A haver halála

Gyömrőn egy fiú meghalt és a haverjai sajnálták. A diszkóból nem haza mentek, hanem éjjel a temetőbe, a kiásott sírhoz. Sajnos Bélus is velük tartott, bele akarták tuszkolni őt, dulakodtak, végül is Bélus megijedt, elindult szaladni, a fiúk be voltak csípve így lassabban szaladtak. Mivel Bélus megijedt tőlük nagyon és hirtelen egy udvarba, a kerítés tetején beugrott, nagyon megütötte magát. A fiúk szem elől tévesztették és mikor már biztonságosnak érezte a körülményeit, kimászott és szerencsésen hazaért. Napokig fájlalta a fél oldalát, mivel, ott a sírnál meg is rugdosták, meg is ütötte magát, midőn a földre ért. Ez olyan lecke volt neki, elment a kedve, a haverokkal diszkózni. Itt is az Úr volt, aki megőrizte őt. Hiszen egy idegen udvarba beugrani a kerítésen, bármilyen veszély érhette volna. Akár egy harapós kutya, vagy a tulajdonos tolvajnak nézhette volna, stb. De az Úr Jézus megőrizte szintén.

Illusztráció

78. A különleges karóra

Béluskám Budapestre kezdett járni, első szakközép iskolába. Kapott egy karórát, aminek nagyon örült. Az aluljáróban, ahogy jött volna a vonathoz, egy fiatalember szóba eredt vele és a karóráját mutatva neki, a fiatalember, bevitte őt egy cukrászdába és ott elmondta, hogy neki van, egy különleges karórája a lakásán. Menjen el vele és meg fogja mutatni. El is indultak és midőn a férfi belépett a kapun, Bélus fiamat egy fiatal fiú, karon kapva visszahúzta és elmondta: őt hogyan akarta tőrbe csalni, hiszen az illető, a különleges karóra tulajdonosa, pedofil volt. És ez a fiú meglátta Bélust, féltve nehogy áldozatul essen, ezért visszatartotta. Így nem ment fel a lakásra. Ekkor midőn Bélus hazajött és elmondta, mi történt, úgy éreztem, hogy az Úr angyala őrizte fiunkat és nem tudnék elég hálát adni az Úrnak, ha ezer ajkam lenne, akkor sem! Jó az Úr és biztos menedék!

Illusztráció

77. A zárlatos trolibusz

Télen, vasárnaponként Béluska bejárt Pestre korcsolyázni. Ha otthonról valaki el akart valahová menni, indulás előtt mindég imádkoztunk. Ha véletlenül valamelyik gyermek, el is felejtette volna, az Úr Jézus védelmét kértem, a reggeli titkos kamrámban (magán imámban ezt teszem ma is.) Olyan latyakos, olvadó hó volt, Béluskám cipője jól át volt ázva. A Keletinél, ahogy a troli megállt, ő sietett elsőnek felszállni és a troli vezetőjének odaszólt, hogy ez a vacak ráz, midőn megfogta a kapaszkodót. Egy darabig nem indult el a troli, vizsgálták, bemérték és 400 V erősségű áram ment át a Béluskán, és nem halt meg. Ez szinte hihetetlen dolog, de az Úr, az élet Ura, itt is vele volt.

Illusztráció