Elérkezett a nyár után a tél, 1962. decembere. Az én kedvesem, a Béla leszerelt, odahaza volt szüleinél, Orosházán. December dereka táján jött hozzám, Gyömrőre, és bejelentette, hogy az Imrével együtt fog megkeresztelkedni. Hankó Mihályné testvérnő készítette a keresztségre és 1962. december 29-én, Budapesten az „A” gyülekezetben, Jávor István testvér megkeresztelte őket. Ez egy csodálatos nagy öröm volt, valamennyiőnknek. Majd közölte az én kedvesem, hogy odahaza a szüleivel megbeszélték, hogyha az Úr Jézus jónak látja és én is, akkor Magdámék esküvőjével együtt, mi is összeházasodunk. Ez a hír, azután roppant módra meglepett! Megyek és mondom a kedves Buzgó bácsinak a hírt, ő erre azt válaszolta: hála legyen a jó Istennek, én ezért imádkoztam értetek, hogy Magdának is, neked is rendeljen ki férjet, hogyha az Ő szent akaratával megegyezik és nagyon-nagyon örült. A kedves Buzgó bácsinak csak egy aggodalma volt, hogy mi lesz, ha ő nem fog kelleni a Bélának. Megnyugtattam, hogy annak ellenére, hogy mikor én idejöttem Gyömrőre, nem csináltunk papírt arról, hogy én ápolom az Örzse nénit, Buzgó nénit, Buzgó bácsit, amíg élnek, csak szóban egyeztünk meg. Bármelyikőjük marad is utoljára. Ez a szavam ma is áll, mondtam neki és így is lett. És nagyon örült és boldog volt ő is. Az Úr Jézus kegyelméből 1962. december 31-én ikeresküvőnk volt. A férjemmel megegyeztünk abban, hogy nem fogjuk egymás szemére vetni, hogy te fiatalabb vagy és ne beszélj nekem! Vagy hallgass te vén szamár. Hála legyen az Úr Jézusnak most (e könyv írásakor) 54 esztendeje, hogy ezt a kijelentést tettük, de ez ideig nem került sor efféle veszekedésre. Néha megvitattunk dolgokat, főleg addig volt nehéz, amíg nem ismertük meg egymás természetét. Abban is megállapodtunk az esküvőnk előtt, hogyha az Úr Jézust szeretjük, akkor biztosan egymást is szeretni fogjuk. Ezért is kimondhatatlan hálával tartozunk az Úr Jézusnak, hogy minél több időt élünk együtt, annál jobban szeretjük egymást! Az én drága férjem, első perctől úgy hív, hogy Rózsám, vagy Babám és mások előtt is, nem csak magunk között. Mi ez, ha nem a jó Isten különleges szeretete, kegyelme? Az biztos igaz, hogy aki kér, kap, aki keres, talál, a zörgetőnek megnyittatik. Ugyanakkor, ápolni is kell a szeretetet, imádságos szívvel, mert az ember önmagától képtelen minden jóra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése