Télen, vasárnaponként Béluska bejárt Pestre korcsolyázni. Ha otthonról valaki el akart valahová menni, indulás előtt mindég imádkoztunk. Ha véletlenül valamelyik gyermek, el is felejtette volna, az Úr Jézus védelmét kértem, a reggeli titkos kamrámban (magán imámban ezt teszem ma is.) Olyan latyakos, olvadó hó volt, Béluskám cipője jól át volt ázva. A Keletinél, ahogy a troli megállt, ő sietett elsőnek felszállni és a troli vezetőjének odaszólt, hogy ez a vacak ráz, midőn megfogta a kapaszkodót. Egy darabig nem indult el a troli, vizsgálták, bemérték és 400 V erősségű áram ment át a Béluskán, és nem halt meg. Ez szinte hihetetlen dolog, de az Úr, az élet Ura, itt is vele volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése