Magdámnak Imre a vőlegénye lett, aki készült keresztségre. Buzgó Mihály testvér készítette, ez az első nagy öröme volt neki. Elég sokat leveleztünk Bélával. A nyári beszélgetést levélben folytattuk. Persze az imádkozást és az érte való böjtölést sem hagytuk abba. Magdámék készültek az esküvőre. Én úgy gondoltam, hogy esetleg nekem a Bélával az eljegyzésünk lenne az ő esküvőjükkel együtt. Persze ezt csak úgy magamban dédelgettem, nem voltam benne biztos. Igaz, azzal váltunk el a nyáron, hogy ha az Úr Jézus jónak látja, akkor összeházasodunk. Ehhez nekem kellett kérni az Úr Jézust, hogy ha jónak látja, hogy mi összeházasodjunk, akkor adjon szívembe szeretetet, mivel még én az elhalt férjemet szerettem. Az Úr Jézus ebben is meghallgatott. Az első férjem, az Örzse néni, Buzgó néni és a Vígh néni halála után elővett egy olyan érzés minden hónapban, amitől megijedtem. Féltem, hogy a kísértő elejt. Ekkor azt kértem az Úr Jézustól. Óh, Uram ezen érzések-kívánságok helyett, inkább adjál nekem fizikai fájdalmat. Az Úr Jézus ebben is meghallgatott! Attól az időtől fogva olyan erős epegörcseim voltak, hogy egyszer a munkahelyemre hívták ki a mentőt, mert még az eszméletemet is elveszítettem. Mikor magamhoz tértem, az injekció hatására, a mentős orvos kikérdezgetett, megtudta, hogy fiatalon özvegy vagyok. Ekkor azt mondta: most maga abban a stádiumban van, hogy szülnie kellene és a szervezet így reagál. Nagyon meglepődtem, kicsit szégyelltem is, mert a sok munkatársam körülfogott és mindannyian hallották. Majd Kőbányára kerültem a sebészetre. Úgy volt, hogy kiveszik az epehólyagomat, de kő nem volt. Elő is készítettek a műtétre és másnap reggel, mikor műtöttek volna, bejött az orvos, aki azt mondta, úgy döntöttünk, hogy mégsem műtjük meg. Ugyanis, maga még fiatal, szülhet gyerekeket és lehet, hogy soha nem veszi elő az epegörcs. Köve nincs, az epehólyagra nagy szüksége van a szervezetnek. Ha most ezt eltávolítanánk, lehet, hogy csak elővenné a görcs, és nincs ember, aki magát görcstelenné tegye. Nehezen írtam le, mert a jó Istennél nincs lehetetlen, hisz Ő a Teremtő, Fenntartó jó Atyánk. De az orvos azt a szót mondta, amit nem írtam le, ugyanis meg akarta velem értetni a döntésüket. Én nagyon boldog voltam, tudtam, hogy az Úr Jézus indította az orvosokat erre a döntésükre. Sajnos nagyon sokat voltam kórházban. Sokszor a fal felé fordultam, mikor másokhoz mentek a látogatók, férjük, párjuk, vőlegényük. Ezek az események az előtt történtek, mielőtt én a Bélával találkoztam volna. Nagyon sokat sírtam és mondtam az Úr Jézusnak, én a beteg férjem ágyánál, a három hét alatt mindennap ott voltam. Igazgatói engedéllyel, reggel héttől este 7-8 óráig. Nekem a testvéreim vasárnaponként tudtak eljönni látogatni, mivel dolgoztak. Ekkor nagyon rám tört a magány. Sírva kértem, az Úr Jézust, hogyha szent akaratával megegyezik, rendeljen ki számomra férjet. De szeretetet is adjon szívembe. Ez alatt az idő alatt, a Béla szívét munkálta az Úr Jézus és mikor a kórházból hazamentem, írt levelet Magdámnak, amiben közölte, hogy ő elvenne engem feleségül. Többre értékel a mai lányoknál, mert azoknak az igényeit nem lehet könnyen kielégíteni, az ő keresete ehhez kevés. És szerényen írta azt is, hogy nem is tudja, miért is írja ezeket. Hiszen a Rózsika idősebb tőlem 7 évvel. Nekem ez a pár sor olyan jólesett, szinte egy nehéz kő esett le a szívemről. És boldogan mondtam, ha neki nem számít, hogy idősebb vagyok, nekem sem számít, hogy ő nálam fiatalabb. Ezen levelet még egy pár követte és ezek után találkoztunk, azon a nyáron, amiről ezen sorok elején írtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése