Az esküvő után ide költöztek, a mi udvarunkba. Közben Bélus üzletet nyitott, először Ámor zöldséges, később vegyes bolt lett. De a Zöldség, volt a nagyobb részben. Hetente többször ment a Nagybanira áruért. Egyszóval korán ment el itthonról a Béluskám. Mikor hazajött, az árut beárazta és az alkalmazottak árulták a zöldséget-gyümölcsöt. Bélus utána Pécelre ment a feleségéhez és a kisfiához. Egy pár hét eltelte után, a felesége elzavarta. Kijelentette, hogy többé nem akarja őt látni! Elválok tőled! Az én fiacskám azt mondta, a feleségének, hát hova teszed, azt, amit az esküvőnkön fogadtál? Azt felelte, hát hazudtam! De hogy tehetsz ilyet? Hát a régi kedvesével kibékült és a férj már nem kellett. Csak, ami nagyon fájt Bélusnak, hogy ez után még az egy éves kisfiukat sem, engedte megnézni. Teljesen összetört és sok-sok keserűséget élt meg. De a jó Isten itt is megőrizte, mert nem dobta el az életét, de foglalkoztatta a gondolat, mert azt mondta, legszívesebben felmennék egy három emeletes lakásba, és onnan ugornék ki az ablakon! De, mint mindég, akkor is és az óta is, nem csak ő érte, hanem minden gyermekeinkért, unokáinkért, dédunokáinkért, szeretteinkért, hozzátartozóinkért, imádkozok, drága férjemet és magamat is a drága jó Teremtőnk kezébe teszem, hisz itt jó helyen vagyunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése