Béluskámnak tetszett, hogy Tarzan az erdőben egyik ágról a másikra átlendül, ágak, indák segítségével. Ő ekkor második osztályos volt. Az iskolából hazajövet ezt ki is akarta próbálni. A terasz felső keresztvasára kötélből hinta volt felkötve. Az egyik ágát leoldotta és a két és fél méter magasságba, a terasz keresztvasára felült, a balkezével kapaszkodott a tetőbe, a jobb kezével a kötél végét, szerette volna felvenni a betonról, hol jobbra, hol balra a háta mögé dobott a felhúzott kötélből, hol meg balra. Az ötödik osztályos nővérkéje látta, hogy az öcsikéje leeshet, kérlelte, Béluskám gyere le, de Béluska nem engedett a jó szónak. Eközben elfáradt a bal keze és a tetőt elengedve zuhant le, de félúton a nővérkéje elkapta és a megfulladástól mentette meg a kisöccsét. Ugyanis fennakadt a kötélen, nyakánál fogva szabályosan felakasztotta magát. A nyakáról a bőrt a kötél zuhanás közben lehorzsolta. Az Úr Jézus oda rendelte a nővérkéjét így nem fulladt meg. Viszont, hogyha sikerült volna a kötél végét elkapni és úgy ugrik le, keze, vagy a lába eltörött volna, a betonra zuhanva, vagy akár a fejét is összetörhette volna. Természetesen orvoshoz vittük, azonnal kórházba küldték, 4-5 nap megfigyelésen volt. Azt mondta az orvos, hogy az akasztott embereknél ödéma jelentkezhet, és ha idehaza volna, mire kellő segítséget kapna, akkorára meghal. Hála legyen az Úr Jézusnak, aki ezt a fiút még sokszor megmentette ezen kívül. Az a kívánságom, hogy az örök életre, tartsa meg őt is, valamennyiünkkel, és még sok-sok embertársunkkal együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése