Ekkor 5. osztályos volt Béluskám, az Árpival és egy iskolatársukkal elmentek kerékpározni. Meg sem gondoltam, hogy Gyömrőről elmennek más településre, engedélyem nélkül. Csak kimegyünk, anyuka, kerékpározni. Ilyen kisgyermekeket, felnőtt felügyelete nélkül, nem engedtem volna el. Hiszen negyedik-ötödik osztályos gyermek nem tudja a veszélyt kellőképpen érzékelni. Végül is, a péceli domboknál kötöttek ki. Erdős-füves dombról kerékpárral jöttek lefelé. A lejtőn jól gurult a kerékpár, a kelleténél gyorsabban. Az Árpika megijedt, kiabált, Béluska ne menj! De ekkor már nem volt megállás. A Béluska kerékpárjának az első kereke, beleszorult egy gödörbe, Béluskát elröpítve, úgy hogy egy darabig eszméletén kívül feküdt a földön. Az iskolatárs kisfiú és Árpika megijedve, maguk tehetetlenségében álltak, vártak, míg Béluska magához tért. Az Úr angyalai megőrizték őket. Megszeppenve jöttek haza. Pár nap elteltével mesélték el, mi történt velük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése