58. Nem tetszett az Úr akarata

Mikor elmondtam Gyöngyösi Verácskámnak a panaszomat, ő rögtön segítségemre sietett. Ugyanis, nem régen járt Pesten, a Székely Bertalan utcai imaházban. Ott kihirdették, hogy Gyömrőn lakik Buzgó Mihály és felesége és keresnek valakit betegápolónak és háztartást vezetni. Félig-meddig örültem a segítségnek, de akaratoskodtam, kifogásokat emeltem. De az én Verácskám szeretettel mondta, hogy jön a busz és kivisz az állomásra. A vonat negyed óra múlva indul Szolnokról a Keletibe, ezzel el is tudok menni. Mivel a busz késett, én úgy voltam, hátha így lekésem a vonatot. Igen ám, de eszembe jutott a prédikáció, legyen meg a Te akaratod Uram! Ekkor kértem az Úr Jézust, hogy ha akaratával megegyezik, hogy én Gyömrőre menjek, akkor ne késsem le a vonatot. Ha pedig nem egyezik meg akaratával, akkor viszont késsem le, ennek örültem volna, akkor a legjobban. Olyan sokat késett a busz, hogy szinte jegyet sem lehetett volna váltani. Kiértem az állomásra késve, de a vonatom több mint negyed órát késett. Így nyilvánvalóvá lett, hogy az Úr azt akarja, hogy én Gyömrőre menjek. Szerencsésen meg is érkeztem. Az előző napokban sok csalódás ért az emberektől, most látom, hogy itt van az egyik húgom barátnője Magdi. Elsírtam magamat, hogy ide is hiába jöttem! Mivel a Buzgó bácsi, azt mondta nekem, hogy ő néki mindegy, hogy mi hogyan egyezünk meg. De az én Magdikám, azt mondta: „Rózsikám, tégedet a jó Isten küldött! Nekem nagyon beteg az édesanyám és haza kellene mennem. De mivel, állandóra nem kaptak segítséget a Buzgó testvérek, esetleg egy-két napra, ezért az anyukám elküldött, hogy itt legyek addig, míg valaki állandóra nem jön.” Nahát, így megnyugodtam, hogy tényleg az Úr Jézus jónak látta és az Ő akarata, hogy ide jöjjek. Végül is, itt öregedtem meg Gyömrőn. Jó az Úr, irgalmas, kegyelmes, hosszan tűrő, gondviselő jó Atyánk, legyen áldva, magasztalva örökkön örökké. Ámen.

Illusztráció

57. Özvegyen

Csodálatos dolog, az Úr Jézus milyen közel van a megtört szívekhez, akik Őt hívják segítségül. Mikor a férjem koporsója után mentem, úgy éreztem, hogy a menny egy lépésre van tőlem. Azóta eltelt igen hosszú idő, sok nehézség, próba, keserűség, betegség, mindég megtapasztaltam az Úr Jézus segítő, óvó, védő, nevelő szeretetét, soha nem hagyott magamra. És még a menny egy jó nagy lépésre van. Miután a temetésről visszamentem, anyóskám azt kérte tőlem, ne hagyjam magára. Ugyanis, 16 hónap leforgása alatt, meghalt Jósti, akit Pesten a kollégiumból kilépve, agyonlőttek. 1956-ban, karácsonykor meghalt apóskám, a gyászév letelte után, Jancsi, a férjem, így aztán ápolónői álmomat, vagy karrieremet feladtam. Úgy voltam vele, hogy nem hagyom anyóskámat, ha már neki ez a kívánsága. A férjem után az emlékek igen fájóan érintettek, sokat sírtam. De az Úr Jézus soha el nem hagyott és a keserűséget, a könnyeket is javamra fordította. Ő gondviselő, jó édes Atyánk. Ha ezer ajkam volna, sem tudnám megköszönni, az Ő jóságát, szeretetét és vezetését. Férjem halála után anyóskám úgy döntött, hogy nem bánja, ha elköltözök tőle, de semmi ingóságot nem ad ide, amit az alatt a 16 hónap alatt közösen vettünk a férjemmel. Ez nagyon rosszul esett nekem, nem volt elég, hogy a férjem meghalt, az egyik sógornőm azt mondta, amikor lázas betegen feküdtem, hogy mivel gyerekem nincs, férjem meghalt, mehetek, ahová akarok! Sajnos, már Szolnokon, a kórházban, azt a kis szolgálati lakást is elszalasztottam, mivel kiadták másnak. Így sem lakás, sem munkahely, sem ápolónői hivatás. Jó tett helyében, rosszat kaptam. Végül, felkerestem Szolnokon a Gyöngyösi Verát. Ő fiatal lány volt, sokakat ismert és kicsit úgy mentem hozzájuk, mintha haza mentem volna. Tőlük sok szeretetet kaptam.

Illusztráció

56. Halála előtt három nappal

1958 májusában lett volna két éve, hogy megkeresztelkedett. Még volt, hogy kimondott néha csúnya szavakat, megbánta ő, de vicc formájában is, meg egyébként is, csak kicsúszott a száján. Lényeg az, hogy szerda reggelre észhez tért, beszélni nem tudott, csak nehezen, mert mivel tátott szájjal lélegzett, a nyelve összezsugorodott, berepedezett és vér csordogált belőle. Mikor én ezt láttam, úgy éreztem, a nyelvével vétkezett sokat és most ez szenvedett sokat. Azt kérdezte tőlem, hogy hol vagyok? Mondtam, kórházban. És mivel azt gondoltam, hogy most már meg fog gyógyulni, elmondtam, hogy majdnem meghaltál. Azt mondta, mi lett volna akkor veled? És én azt feleltem, nem tudom, az Úr biztosan, gondot viselt volna rám! Péntek reggel megborotválták. és eEbéd után hirtelen felült az ágyban, az után hanyatt vágódott. Ezt négyszer-ötször csinálta és végül kinyújtózva meghalt. Az orvos azt mondta, ha a veséje olyan erős lett volna, mint a szíve, sohasem halt volna meg! Természetes, hogy meghalt volna, csak hosszú életű lett volna. Szombaton pihentem az imaházban, szeretet testvéreim körében, erőt merítve a következő napokra. Mikor meghalt, nagyon hirtelen az arcán a szőr legalább egy centire kinőtt a haldoklása közben. Nagyon ijesztő látvány volt. Vasárnap, a szokott időben, a szokott buszon, ahogy közeledtem a kórházhoz, vittem a ruhát, amit rá adjanak. Icuka húgom kísért, alig bírtam leszállni a buszról, tudva, hogy már nem él és milyen szörnyen nézett ki ott, akkor, mikor meghalt. És midőn, a boncteremben megláttam, noha fel volt boncolva és egy lepedővel letakarva a nyakáig, látszottak két oldalt a bordái, a lepedő fent, a mellkasán behorpadva, de az arca olyan szép, piros pozsgás és egy kedves mosoly az ajkán, mintha csak aludt volna. Ezt, hogy tette az Úr Jézus, én nem tudom, de azt tudom, hogy olyan erős lettem és olyan boldog, hogy még a halottat is, megszépítette a jó Isten. Akik láttak engemet a buszról leszállni és a kórházba menet és mikor jöttem vissza, már anyósomnak azt mondták az ismerősök, hogy a menye úgy ment be, a kórházba, mint egy hulla, egy nő támogatta, aki vele volt. Biztosan jól beinjekciózták, mert mikor jött vissza már röhögött. Ez a rosszindulatú megállapítás. Tényleg boldogan, mentem ki a kórházból, hisz az Úr vidámított meg, ő adott erőt nekem. Semmi injekció, hisz egy orvos sem törődött velem, egyedül a drága Nagy Orvos, az uraknak Ura, királyoknak Királya, LEGYEN ÁLDVA MIND ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ!

Illusztráció

55. Legyen meg a Te akaratod!

Keresztségemet követő nyáron konferencia volt Szentesen az imaházban. Az egyik lelkész testvér egy történetet mondott egy édesanyáról, akinek meghalt a férje, kevés idő múlva, súlyos beteg lett a kisfia. Az orvosok lemondtak a gyermekről, hazaadták az édesanyjának, aki elhívta a lelkészt és néhány testvért. Leborultak a gyermek ágyánál és a lelkész kérte az Urat, hogy gyógyítsa meg a gyermeket, adja vissza az édesanyjának, de mindazon által, legyen meg az Úr akarata. Az anya felkiáltott, Uram Isten, most az egyszer, legyen meg az én akaratom, add vissza, kérlek, az én gyermekemet! Az Úr visszaadta a gyermeket. Szépen fejlődött. Ifjú korában rossz társaságba keveredett és az akasztófán kötött ki. Ekkor az anya, szívet tépő kiáltással mondta: „Uram Isten! Ha Te ezt tudtad, miért nem akkor vetted el az életét? Minek engedted meg, ezt a szörnyűséget?” És a lelkész testvér, aki ezt a történetet Szentesen elmondta, levonta a következtetést, hogy mi szülők, szeretjük a mi gyermekeinket, jót akarunk nekik, sokszor nem engedjük, hogy azt tegyék, ami szemmel láthatóan kárt okoz nekik. Ők viszont jónak látják és fáj nekik, ha még fenyítjük is őket. A mindentudó, mindent látó, előrelátó jó Istenünk csak azt akarja, ami javunkra van, kérjük az Urat, hogy legyen segítségül, tudjuk kimondani, Uram, legyen meg a Te akaratod! Én akkor ott a sorok között, sírva kértem az Úr Jézust, légy segítségül, hogy életem hátralévő idejében, mindig ki tudjam mondani. Hát az Úr most, nyolc évvel később, vizsgáztatott. Amíg a férjem kórházban feküdt, jöttek az én drága vérszerinti és hittestvéreim is, vigasztaltak, bátorítottak, hisz szükségem volt erre. Az egyik testvérem azt mondta, nem fog meghalni a férjed és mivel úgy éreztem, csak egy szóval kérem, hogy adja vissza az Úr őt nékem, mert én így akarom, visszakapnám. Nagyon megijedtem, és azt mondtam, nem! Aki született, az meg is hal! Csak az Úr akarata legyen meg!

Illusztráció