Az 58. részben leírtam, hogy a húgom barátnőjét találtam itt, Buzgó bácsiéknál. Magdám ekkor hazament az édesanyját ápolni, aki kb. egy éven belül meg is halt. Mivel Orosházán lakott, ott nem tudott szabad szombattal elhelyezkedni. Így a Buzgó bácsi tanácsára elhívtam, hogy lakjon itt Gyömrőn és Pesten a Macesz gyárban kapott munkát. Buzgó bácsi elég sokára épült fel a betegségéből, sokáig etetni, itatni kellett, mint egy afféle nagy beteget, nehezen jött rendbe. Magdám elmondta, hogy az édesanyja nagyon szerette volna, hogyha az ő fia, Béla, aki katona volt, elfogadta volna az Úr Jézust, hogy amikor az Úr eljön, akkor mindannyian ott lehessenek, az új Földön, apa, anya, Magdi és Béla, ezért Magdám imádkozott és böjtölt, hogy az Úr Jézus hallgassa meg az édesanyjuk imáját. Ezért azután én is csatlakoztam az imádkozáshoz. Magdám, az öccsének, Bélának, szép missziós levelet írt. Aminek a következménye meg is lett. Mert a hit hallásból, a hallás Isten Igéje által van. Ezért fontos olvasni a Bibliát, imádkozó szívvel, értelmet-bölcsességet kérve az Úrtól, hogy a drága Szentlélek tudjon munkálkodni szívében és életében. A kedves Buzgó bácsi azért imádkozott, hogy ha az Úr Jézus akaratával megegyezik, nekem is és Magdámnak is rendeljen ki az Úr Jézus férjet. Persze erről nekünk nem szólt, majd csak a végén, amikor éppen aktuális volt. Magdám a vonaton olvasta a Bibliát, amikor utazott a munkahelyére, és amikor jött haza, akkor is. Ő úgy ismerkedett meg a férjével. Imre csodálkozott, hogy lehet az a mai világban, ez akkor még szokatlan volt. Merthogy akkoriban Istent ki akarták az emberek szívéből, elméjéből törölni, mivel a jelszó az volt, nincs Isten! Minden magától van, a nagy természet és a fejlődés stb. Meg is lett az eredménye, isszuk a levét még ma is. Mert az emberek, lettek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, szeretet nélkül valók, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Ezért feltűnő volt, hogy egy fiatal lány Bibliát olvas. Ezt meg is kérdezte Magdától. Így kezdődött a beszélgetés, és Imre nem csak a Magdámat ismerte és szerette meg, hanem a Bibliát is és a Biblia szerzőjét, a Teremtő jó Istent is, akivel egy életre szóló szövetséget is kötött. Még azon a nyáron a Magdám öccse, a Béla a katonaságtól szabadságra jött, és meglátogatta a nővérét itt, Buzgó bácsiéknál. Én akkor láttam ezt a fiatalembert, akiért ismeretlenül is imádkoztam, ahogy már előbb is említettem. Beszélgetés közben elmondta, ő szeretne megkeresztelkedni, csak fél, hogy az Úr Jézus nem fog neki megbocsátani. Mert ő cigizett és ivott is. Persze nem volt alkoholista. Mondtam neki, az Úr Jézus a rabló gyilkosnak is megbocsájt. És mindazt elmondtam neki, amire az Úr Lelke indított. Béla tehát visszament Marcaliba, mivel ott volt katona.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése