Az aranyos Örzse néném nagyon szerette az Úr Jézust és az embereket. Megtapasztalta a nehéz, szomorú elhagyatottságában, hogy az Úr Jézus soha el nem hagyta őt. Sokszor úgy érezzük, hogy mindenki elhagyott, de a valóságban ott van az Úr Jézus, figyel, vár, vajon hogyan fogadjuk ezeket a dolgokat. Ő szeret, vezet, nevel bennünket. A rossznak látszó dolgokat is javunkra fordítja. Ez az én személyes tapasztalatom is, és akikkel eddig találkoztam, akik szeretik az Úr Jézust, azoknak is ez volt a tapasztalata. Így a kedves Örzse néninek, a drága Vígh nénikémnek, a kedves Buzgó néninek és sorolhatnám mind azokat, akiket ismertem. Akik az Úrnak éltek és Ő belé vetett hitben haltak meg, már betegségtől, szenvedéstől megpihenve, porágyaikban és majd az Úr Jézus eljövetelekor, az angyalok harsonájára felserkennek, a romolhatatlan testben, az Úr Jézus elragadja őket is, a többi megváltott szentekkel, a felhőkön, a levegőbe az Úr elé (1Thessz 4:13-18). Az a szívem vágya, hogy minél többen legyünk ezen áldott élménynek a részesei. Így kedves olvasóm te is, hiszen érted is meghalt az Úr. Téged is vár! Ez a világ sokat ígér, de keveset ád. Ha az Úr Jézust hittel keressük, kérjük, Ő felel kérésünkre. Ma még közbenjáró Főpapunkhoz járulhatunk, a kegyelem Királyi székéhez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése