Mivel szerettem volna ápolónő lenni és ez nem sikerült úgy, ahogy szerettem volna (lásd: 57. rész): az Úr Jézusnak megvolt a terve, csak én nem tudtam. Lényeg az, hogy mikor Gyömrőre jöttem, a Buzgó néni agyvérzéses volt, nem tudott emiatt beszélni, csak egy-egy szót, és még ráadásul cukorbeteg is volt. Volt egy idős, beteg testvérnő, aki végelgyengülésben volt. Ez Karacs Lászlóné testvérnő, Karcagon lakott, mikor a Buzgó testvér ott volt lelkész. És ez a testvérnő egyedül élt, mert a férje meghalt. Hideg idők voltak azokban a téli hónapokban, a 40-es évek elején. Mivel az említett testvérnőt szombaton nem látták Buzgó bácsiék az imaházban, elmentek meglátogatni őt és felfedezték, hogy már három napja lázasan feküdt a fűtetlen lakásban. A testvéreket hívta a Buzgó testvér, hogy menjenek rendbe tenni a beteg lakását, Buzgó bácsi pedig vitetett tűzrevalót, így lett meleg is. Élelmet is vittek neki, és amíg ez a testvérnő úgy nevezett Örzse néni, fel nem épült, addig a testvérek ápolták őt. Ezért hálából a Karacs testvérnő, az Örzse néni, édesanyjukként a Buzgó testvérek családjaként élt velük, szeretetben-békességben. Tehát itt öregedett meg, bárhová helyezték a Buzgó testvért, lelkészként szolgálati lakást kaptak, de Gyömrőn, a kis családi házuk megvolt. Ide jöttek nyáron nyaralni, ők is és sok-sok testvér, sőt testvéreknek a gyermekei is jöttek a Buzgó testvérekhez nyaralni. A Buzgó testvéreknek, nem voltak gyermekeik, de az Úr Jézustól kaptak, mindég szerető szívű testvéreket, akik ideadták pár hétre a saját gyermekeiket, hogy örömöt szerezzenek ezzel is, az aranyos Buzgó testvéreknek. Mikor beteg lett a Buzgó testvérnő és a Buzgó testvér nyugdíjba ment, akkor jöttek ide a saját lakásukba, egy szoba-konyhás üvegverandás kis otthonukba, de szeretettel megosztották, úgy az Úr Jézussal, mint szombatonként 8-10 testvérrel egyaránt. Tehát mikor én ide jöttem, két beteg testvérnőt ápolhattam, sőt még egy harmadikhoz is eljártam, ez a Vígh Rezsőné testvérnő volt, Gyömrőn lakott, de a fő utcán és nem itt a Buzgó bácsiéknál. Így félig meddig az én kívánságom is teljesült, az ápolónői foglalkozás. Úgy van jól, ahogy az Úr Jézus vezet, irányítja életünket. Igaz, sokszor nem értjük, hogy mit miért enged meg az Úr és hogy mit, miért nem enged meg? A lényeg az, hogy el tudjuk szent kezéből fogadni. Mert Ő még a rossznak látszó dolgokat is jóra, illetve javunkra és üdvünkre tudja felhasználni! Vajha engedelmes gyermekként tudnánk Őt szolgálni, életünk utolsó leheletéig!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése