A Buzgó néni halála után Buzgó bácsi trombózist kapott a bal karjába. Ezt megelőzte egy olyan nehéz esemény, ami miatt ezt a betegséget az Úr Jézus megengedte. Az egyházunknak Gyömrőn, a Csokonai utcában volt egy imaterme, lelkészlakással együtt. A rosszindulatú emberek azt is elpocsékolták. Egy reggel három illető idejött a Buzgó bácsival beszélni, engem kiküldtek és igen rossz érzés fogott el, mikor láttam őket jönni-menni, méregetni. Végül elmentek. A Buzgó bácsi szomorúan közölte, hogy itt elől lelkészlakást akarnak, és hátra ahol a tyúk udvar és a kinti WC volt, oda építenek imatermet. A vonat elég nagy zajjal volt, mivel a kertünk végében megy el. Tehát nagyon rossz lett volna ott az imaház. És azt is mondta Buzgó bácsi, hogy egy hét múlva őt elviszik öregek otthonába. Nagyon szomorúak voltunk mind a ketten. Mivel itt régtől fogva ismerték a kedves Buzgó testvéreket, és már idős volt a Buzgó bácsi, így a doktor nénitől kért tanácsot, hogy mit tegyen, el menjen-e az öregek otthonába. Erre a doktor néni azt mondta, eszébe ne jusson Buzgó bácsi, hogy innen elmenjen. Hisz ide köti egész életének emléke, és ha a kapun kívül kerülne, hogy elköltözzön innen, a szíve felmondaná a szolgálatot, egy szóval meghalna. Ez még inkább elszomorított engemet, a Buzgó bácsinak szív nagyobbodása volt, az orvos azt mondta, ezt úgy nevezik, hogy marha szív. Nagyon merész dolgot kértem, az Úr Jézustól, még pedig a következőképpen: „Uram-Jézusom, ha az a Te akaratod, hogy a Buzgó bácsi elmenjen az öregek otthonába, inkább vedd el az életét, ne legyen az a szégyen, hogy elviszik és akkor hal meg. Mert a szomszédok a Te szent nevedet káromolnák érte. Ha pedig az a Te akaratod, hogy itt maradjon, akkor add, hogy beteg legyen, hogy ne vigyék őt el. Ebből tudom, hogy mi a Te szent akaratod Uram.” Ezt este és másnap reggel is kértem az Úr Jézustól, és dél felé a Buzgó bácsi rosszul lett, hányt, összeesett, a szíve igen hevesen vert, hol meg úgy csinált, mintha meg akart volna állni, nem lehetett érezni, hogy ver. Rögtön hívtam a doktor nénit, ő megvizsgálta és azt mondta, csak nyugalomban feküdjön, nem szabad felkelnie. A bal karján az ér sötéten nézett ki, és mint egy vastag drót, olyan kemény volt és a karja megdagadt, piros lett. Kapott injekciót és borogatni kellett. Amikor rosszul lett a Buzgó bácsi, nagyon megijedtem, hogy meg fog halni és vádoltam magamat, mit tettem? Hála az Úr Jézusnak, életben maradt. Mikor félve elmondtam neki, hogy mit kértem az Úr Jézustól, nagy meglepetésemre, azt mondta, fiam én is ugyanezt kértem! Így azután világosan felelt az Úr Jézus. Titkon kértük, de ő meg felelt nyilván. Így maradt Buzgó bácsi a saját otthonában, ekkor 72 éves volt és az Úr Jézus adott néki még 13 évet, mert 85 éves korában halt meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése