Buzgó házaspár. A nevük rájuk illett, teljes mértékben. Az Úr Jézus kegyelméből építettek vert falból, saját kezükkel egy szép nagyszobát, egy konyhát, eléje egy üvegverandát. A vert fal úgy készült, hogy két deszka közé sárgaföldet vertek, jól meglocsolták és a csutkaszárat abba a pépbe beleverték, megint sárgaföld, víz, csutkaszár stb. Így épült a ház, széles, vastag fallal, télen meleg, nyáron hűvös volt bent. A mai téglaház elbújhat mellette, a szigetelése olyan jó volt ennek a vert falnak. Itt jegyzem meg, hogy mikor mi alakítottuk a lakást, a vastagfalból faragott le a férjem, hogy a konyhaszekrényt beljebb tudjuk tenni, szikrázott a balta, meg a véső, olyan keményre volt verve. Ott a sarokban, összekötő elemként, a csutkaszár volt található. Az aranyos Buzgó bácsi sokszor elmesélte mindazt, amiket eddig is leírtam róluk. Buzgó néni kecskéket nevelt fiatal korán és a tejet és a kis kecskéket eladták, meg ők is fogyasztották. Virágokat neveltek, jácint, nárcisz, rózsa ezekből is árulgattak. Buzgó testvért, az ország sok területére helyezték lelkészként. Így került Szentesre is és édesanyámat is ő keresztelte. Persze akkor én még nem ismertem az Úr Jézust és a Buzgó bácsit sem. Különös az Úr Jézus vezetése, ki gondolta, hogy majd ennek a kedves házaspárnak a gondozója leszek. És, hogy az ő otthonuk lesz idővel a mi otthonunk! Természetesen építgetve, alakítgatva készült olyanra, amilyen ma is. Itt is beteljesedett rajtuk, és ha az Úr Jézus még nem jön el és minket is elrejt a sátorának rejtekébe, akkor rajtunk is beteljesedik az, hogy „más fogja élvezni kezed munkáját, aratni nem te fogsz, ki vetettél. Csupán csak a feledékenység vár rád, egy megmarad, mit Jézusért tettél. Óh, ez megmarad, ez el nem hervad, sohasem hervad mit Jézusért tettél”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése