Amikor Buzgó bácsi megszületett a templomajtóban, mindenki azt mondta, ez a fiú pap lesz. Lüdge Ottó tanította keresztségre, és 1910-ben, Budapesten keresztelte meg Huenergardt János Frigyes testvér. Majd, mint géplakatos dolgozott Friedensauban, a misszió iskolán. Abban az időben úgy tanultak a lelkészeink, hogy mindenki a szakmájában dolgozott, és amit keresett azt befizette lakásra. Az adventista egyháznak saját kollégiuma volt, bentlakásos és tanulásra alkalmas. Ha valakinek nem volt szakmája, nem lehetett lelkész. És amikor lelkész lett, nem dolgozhatott a saját szakmájában. Sajnos háborús időszakok voltak, a hatóságok bármikor megvonhatták a lelkészi igazolványt. Viszont élni kellett valamiből, ekkor kellett a saját megélhetése miatt a szakma. Majd 1917-ben megismerkedett Novák Iréne gyömrői, névtelen festőművésznővel, aki szintén, az Úr Jézus hűséges gyermeke volt. Irénének nagyon gazdag volt a nagypapája, ők Nazarénusok voltak. A nagypapájának Gyömrőn rengeteg telke volt, se szere, se száma és Budapesten olajgyára is volt az ötödik kerület, Külsőváros út 12. szám alatt. Mivel jó szívű ember volt, sokakon segített, de úgy, hogy mindene ráment. Ugyanis váltókat írt alá, pontosan nem tudom, hogy mi az, úgy gondolom, olyan kezesség féle lehetett. Így az összes vagyonát elveszítette, sőt még az egészségét is és végül az életét is. Üldözési mániába esett. Így az egész családja nyomorba, szegénységbe került. Tehát még az unokája, az Iréne is. De az Úr Jézus megsegítette őt, mert szorgalmasan tanult és dolgozott. Hírneves festőművészek rendeltek nála képeket, azzal a kikötéssel, hogy ne írja alá a nevét, majd ők a saját nevüket írják alá. Így aztán azok meggazdagodtak, ő kevés pénzt kapott. Az Iréne ennek is örült, szerény és igénytelen volt. Itt, az Imre utcában volt egy picike szoba, ahol az Iréne lakott, mikor megismerkedett a fiatal Buzgó testvérrel, aki szintén szerény volt. Buzgó testvér egy kis papír cetlire írta a következő Igéket. Ének éneke 8. fejezet 6-7. versek, és azt odaadta Irénének:
Kinek a szíve hasonlóan érzett az ifjú Buzgó Mihályhoz. Nem sokat beszéltek, de az Ige élt szívükben, amíg az Úr el nem szólította őket.
„Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre, mintegy pecsétet a te karodra; mert erős a szeretet, mint a halál, kemény, mint a sír a buzgó szerelem; lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai. Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet: a folyóvizek sem boríthatnák azt el: ha az ember minden házabeli marháját adná is e szeretetért, mégis megvetnék azt.”
Kinek a szíve hasonlóan érzett az ifjú Buzgó Mihályhoz. Nem sokat beszéltek, de az Ige élt szívükben, amíg az Úr el nem szólította őket.
Novák Iréne (Buzgó néni) "A szél allegóriája" című francia krétarajza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése