Tehát ápoltam a Buzgó nénit, az Örzse nénit és még a kedves Vígh testvérnőt. Ez a Vígh néni egy nagyon aranyos testvérnő volt. Ő idős volt, én fiatal, de a barátnőm lett. Kiderült, hogy az ő veje Pesten, az urológiai Klinikán adjunktus volt. Ő volt az, aki az én első férjemet, Jancsit műtötte. Háborús időszak volt és Tiszaföldvárról Szolnokra vitték teherautóval a fiatalokat, fiúkat, nagy lőszeres ládát pakolni, a megrakott teherautóról, a raktárba. Ezt úgy mondják, hogy láncban rakodtak. Sokan egymástól olyan távolságra álltak, hogy a ládákat a teherautóról egy férfi leadogatta Jancsinak, mivel ő jó magas volt. Jancsi adta a mellette valónak és így tovább, míg a raktárba nem ért a láda. Siettek a rakodással, meg a fiatalok is és figyelmetlenek is, fáradtak is voltak. Lényeg az, hogy Jancsinak rosszul dobták le a ládát, nem jól kapta el, ott összeesett, elveszítette az eszméletét. Félretették őt, orvost nem hívtak hozzá. Majd amikor magához tért, fájlalta a derekát és este Szolnokról hazavitték őt is, a többiekkel, de senki sem szólt a szülőknek, hogy mi történt. Csak Jancsi kelt, feküdt, rosszul érezte magát, míg végül olyan rosszul lett, hogy orvost hívtak hozzá, aki megállapította, hogy a veséjével komoly baj van. Azonnal Budapestre, az Üllői úton lévő Urológiai Klinikára vitték, ahol Vondra Nándor urológiai adjunktus volt az ügyeletes. Ő azt mondta, úgy tudja vállalni ezt a nagy műtétet, hogy ha a Murányi mama, a Jancsi édesanyja főz az 5-6 fős személyzetnek, beleértve Jancsit és a Murányi mamát is. (Sajnos, amikor váratlanul dobták le az autóról a lőszeres ládát, és Jancsi rosszul kapta el, az egyik veséje leszakadt, ezért veszítette el az eszméletét is.) Napok teltek el, és a leszakadt vese oszlásnak indult. Életveszélyben volt, de az Úr Jézusnak célja volt vele és meggyógyította őt. Ki gondolta volna, hogy évek hosszú sora után, ennek az orvosnak az anyóskáját, én fogom ápolni, ez volt a Vígh testvérnő. Miután már özvegy lettem. „Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van. Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyében, formálja terveit. De biztos kézzel hozza fel, mi most még rejtve itt.” Nagyon sokszor elgondolkoztam azon, hogy az Úr Jézus tud, lát mindent. Ő előtte életünk, egy nyitott könyv. Ő előtte nincs titok! Csodálatos ez a mi szemeink előtt és egy boldog tudat. Kimondhatatlan szeretet fűzött a Vígh nénihez, ő hívő volt, a szó igazi értelmében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése