A következő három rész Buzgó bácsi ifjúságában történt, viszont, amikor én őt megismertem, már 71 éves volt.
Buzgó Mihály Szatmár Zsadányon született, 1887. október 18-án, görög katolikus és a templom ajtóban szülte meg az édesanyja. Többen voltak testvérek, szüleik disznópásztorok voltak. Rengeteg disznóhúst ettek és senki nem élt közülük, 40-45 évnél többet, se lemenő, se felmenő ágon. Buzgó bácsi szülői házában, az utcai szobában senki sem mert tartózkodni, mert úgy mondták, hogy ott kísértetek vannak. A katonaságtól hazatérve szabadságra, Buzgó bácsinak abban a szobában ágyaztak meg, az ő saját kérésére. Nem akarta elhinni, hogy ilyen létezik. Éjjel egy óra tájban, kivágódott az ablak, egy erős fuvallat és az alvó Buzgó bácsiról a dunyha felemelkedett, fél méter magasságba és jobbra-balra járt felette a dunyha, erős zizegős hangot adva és a testére erős nyomás nehezedett. Fel akart kelni, de nem tudott, sokáig küszködött, birkózott az erővel, de ő senkit nem látott, szakadt róla a víz, még végre mondta magába, na, katonaviselt ember, nem bírsz meg a kísértettel? Nagy küszködése közepette lett annyi ereje, hogy felugorjon és kiszaladt a szobából. Többet nem mert ott aludni. Illetve, eljött egy olyan idő, amikor a Töltési testvérrel, aki katona társa volt, találkozott. Akivel elmentek, Budapesten és Huenergardt testvér evangélizációjára. A Jelenések és a Dániel próféciákat magyarázta. Buzgó bácsi, boldog volt, mert ezek a dolgok nagyon érdekelték őt. A Szentlélek munkálkodott szívében, ő pedig engedett a Szentléleknek. Majd végül is, szövetséget kötött az Úr Jézussal. 1910-ben, Budapesten, Huenergardt testvér keresztelte. Mint az első szeretet tüzével a szívében, hazament a szülői házhoz és ő kérte, hogy abban a szobában szeretne aludni, ahol a rossz tapasztalat volt! Mindenki iszonyodott a teljesítéstől, de megágyaztak neki. Ő este elővette a Bibliát és a Zsoltárok könyve 71. fejezetének az első hat versét elolvasta, imádkozott az Úrhoz, hogy tisztítsd meg Uram, ezt a hajlékot és űzd el a gonoszt és szenteld meg a jelenléteddel, adj Uram, nyugodt-békés pihenést, Szent és Nagy Nevedért. Te küldj szabadulást, drága Véred érdeméért. Ámen. Utána lefeküdt, elaludt. Majd éjjel 1 órakor kivágódik az ablak, (ezzel a szóval mondta, azért én is így írom le,) egy nagy szél fuvallat, a dunyha felemelkedik, a levegőbe jobbra-balra mozog és zizeg, de erő, nyomás nincs és ekkor Buzgó bácsi azt mondja, na, most mutasd meg, hogy mit tudsz? Az Úr Jézus Krisztus nevében, parancsolom, távozz innen Sátán! Ekkor a dunyha leesett, a fuvallat kiment a szobából. Buzgó bácsi felkelt, kinézett a nyitott ablakon, gyönyörű szép csillagos ég, enyhe nyári szellő. Ő lefeküdt és attól kezdve soha többé nem volt semmi zavaró jelenség. Az Úr Jézus, meghallgatta a testvér imáját, megtisztította azt a hajlékot és a hozzátartozók is ott laktak, ettől az időtől kezdve. „Nagy vagy te Isten, Nagy a Te hatalmad, világteremtő a Te szózatod. Mondád legyen, s a puszta semmiségből világosság és mindenség támadott.” Csodálatos a mi Istenünk.
Buzgó Mihály Szatmár Zsadányon született, 1887. október 18-án, görög katolikus és a templom ajtóban szülte meg az édesanyja. Többen voltak testvérek, szüleik disznópásztorok voltak. Rengeteg disznóhúst ettek és senki nem élt közülük, 40-45 évnél többet, se lemenő, se felmenő ágon. Buzgó bácsi szülői házában, az utcai szobában senki sem mert tartózkodni, mert úgy mondták, hogy ott kísértetek vannak. A katonaságtól hazatérve szabadságra, Buzgó bácsinak abban a szobában ágyaztak meg, az ő saját kérésére. Nem akarta elhinni, hogy ilyen létezik. Éjjel egy óra tájban, kivágódott az ablak, egy erős fuvallat és az alvó Buzgó bácsiról a dunyha felemelkedett, fél méter magasságba és jobbra-balra járt felette a dunyha, erős zizegős hangot adva és a testére erős nyomás nehezedett. Fel akart kelni, de nem tudott, sokáig küszködött, birkózott az erővel, de ő senkit nem látott, szakadt róla a víz, még végre mondta magába, na, katonaviselt ember, nem bírsz meg a kísértettel? Nagy küszködése közepette lett annyi ereje, hogy felugorjon és kiszaladt a szobából. Többet nem mert ott aludni. Illetve, eljött egy olyan idő, amikor a Töltési testvérrel, aki katona társa volt, találkozott. Akivel elmentek, Budapesten és Huenergardt testvér evangélizációjára. A Jelenések és a Dániel próféciákat magyarázta. Buzgó bácsi, boldog volt, mert ezek a dolgok nagyon érdekelték őt. A Szentlélek munkálkodott szívében, ő pedig engedett a Szentléleknek. Majd végül is, szövetséget kötött az Úr Jézussal. 1910-ben, Budapesten, Huenergardt testvér keresztelte. Mint az első szeretet tüzével a szívében, hazament a szülői házhoz és ő kérte, hogy abban a szobában szeretne aludni, ahol a rossz tapasztalat volt! Mindenki iszonyodott a teljesítéstől, de megágyaztak neki. Ő este elővette a Bibliát és a Zsoltárok könyve 71. fejezetének az első hat versét elolvasta, imádkozott az Úrhoz, hogy tisztítsd meg Uram, ezt a hajlékot és űzd el a gonoszt és szenteld meg a jelenléteddel, adj Uram, nyugodt-békés pihenést, Szent és Nagy Nevedért. Te küldj szabadulást, drága Véred érdeméért. Ámen. Utána lefeküdt, elaludt. Majd éjjel 1 órakor kivágódik az ablak, (ezzel a szóval mondta, azért én is így írom le,) egy nagy szél fuvallat, a dunyha felemelkedik, a levegőbe jobbra-balra mozog és zizeg, de erő, nyomás nincs és ekkor Buzgó bácsi azt mondja, na, most mutasd meg, hogy mit tudsz? Az Úr Jézus Krisztus nevében, parancsolom, távozz innen Sátán! Ekkor a dunyha leesett, a fuvallat kiment a szobából. Buzgó bácsi felkelt, kinézett a nyitott ablakon, gyönyörű szép csillagos ég, enyhe nyári szellő. Ő lefeküdt és attól kezdve soha többé nem volt semmi zavaró jelenség. Az Úr Jézus, meghallgatta a testvér imáját, megtisztította azt a hajlékot és a hozzátartozók is ott laktak, ettől az időtől kezdve. „Nagy vagy te Isten, Nagy a Te hatalmad, világteremtő a Te szózatod. Mondád legyen, s a puszta semmiségből világosság és mindenség támadott.” Csodálatos a mi Istenünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése