Időközönként Lakoséktól hazalátogattam édesanyámékhoz. Nagy volt az öröm, édesanyám keresztségre készült, telve volt örömmel, hálával az Úr iránt. Boldogan tett bizonyságot hitéről és elmondta nekem, hogy lesz az Úr Jézusnak egy maroknyi népe, a sok emberhez képest, akik szeretik az Urat és Néki szolgálnak. Édesanyám kérte, hogy fogadjam szívembe és az életembe az Üdv Urát. Azt szeretném, mondta édesanyám, ha mindannyian a megváltottakkal, ott lehetnénk a mennyben. Erre azt válaszoltam, jól van, én addig élem a világomat, és a maroknyi néppel én is bemegyek az Úr országába. Fogalmam sem volt, hogy mit jelent a világomat élni, csak dacosan odavágtam. Ugyanis a felnőttektől már hallottam ilyet és ezzel le akartam zárni az ügyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése